mirkó és linda a nagyvilágban

az ötödik.

2012-01-15T21:17:00.000+01:00

kiscsillag!

pontosan 5 évvel ezelőtt születtél meg és ezzel egy csodás ajándékot kapott a mi -addig még- 3 tagú családunk.

azóta egyre csak áldom a sorsom, hogy én lehetek az édesanyád, és nap mint nap megörvendeztetsz a csacskaságaiddal, a balekságoddal (amit tagadhatatlanul tőlem, a kétballábaskétbalkezestől örökölted), a színes történeteiddel, a szívügyeiddel, és lényed minden varázsával.

imádtam a púder illatú babaságodat, és töretlenül szeretlek és szeretni foglak.

mindörökké.

szeretlek, mészáros linda!

hetedik. brad pitt nélkül.

2012-01-08T17:14:00.001+01:00

elsőszülött drága fiam!

isten éltessen 7. születésnapodon!

nem ragozom sokat a dolgot, ha majd olvasod, talán belátod, h teljesen felesleges leírnom sokadjára azokat, miket 7 éve nap mint nap a füledbe suttogok.

hogy elképesztően büszke vagyok rád.

hogy megőrülök érted.

néha tőled.

és hogy feltétel nélkül és örökké szeretlek, mészáros mirkó!

(és most el is bőgtem magam... :))

ellenőrző

2011-12-14T20:06:00.004+01:00

ma (év eleje óta először) hazaadta a tanító néni a kölykök tájékoztatófüzetét.

hát, láttam csuda dolgokat benne...

első oldal, magatartás:

szept. 4

okt. 3

nov. 3

csúcs.

oké, utána a szorgalom végig 5-ös, a magyar írás, olvasás 5 és 5* , matek, rajz, tesi szintén.

a szöveges értékelés szerint a fiam barátságos, megbízható, kötelességtudó, szókincse gazdag, írása szép, alkotó munkája tiszta, ötletes, mozgása rendezett, etc.

nade a magatartása fegyelmezetlen, padtársával beszélget, nyugtalan...

majd tovább lapozok és a következőt olvasom:

"kedves szülők, mirkót órákon és szünetekben ismételten sokszor kell rendetlenkedései miatt emlékeztetni a házirendre, ezért osztályfőnöki figyelmeztetést kap."

csudajó :(

van egy pengeagyú szófogadatlan ügyesokosrosszcsontom.

(most jött haza d. és röhögve közölte, h mintha magát látná. okostojás, de mindenlébenkanál. nem tud rá haragudni, mert ő kissrácnak ugyanilyen volt. hol egy ablak tört be, hol egy szekrényajtó esett le a folyosón.. :) egyrészt. másrészt pedig szerinte órán maki sokszor unatkozik. ő már kész a feladatokkal, haladna tovább, de míg a többiekre várni kell, elüti az időt trécseléssel, egyebekkel. igaza lehet...mármint apafejnek.)

debütálás

2011-12-08T13:04:00.000+01:00

dec. 5-én maki debütált.

élete első fellépésén.

ami a zeneiskola pódium koncertje volt. ilyenkor a tanítványok (egy része) előad egy-egy darabot a saját hangszerén a szülőknek. hogy szokják a színpadot :)

mirkó egy duettet dobolt el egy másik előképzős kisfiúval, két hetet gyakoroltak rá, és nagyon ügyesek voltak!

mirkónál a legfőbb dolog, amit jól az eszébe kellett vésni, h ha neadjisten elvéti valahol a dolgot, ne álljon meg, mint itthon gyakorláskor, hanem megállás nélkül menjen tovább, valahogy találjon vissza a kottához és folytassa.

természetesen a fellépésen a vége felé eltolta valahol a ritmust, kis ideig kicsit kakofón volt a darab, de ügyesen visszatalált, és szépen befejezték.

nagyonnagyonnagyon büszke voltam rá!!!!!!!!!!!!

(fénykép nem készült, mert a gépet akksi nélkül vittem magammal. videókamerát be tudtam üzemelni, de amilyen bénabéla vagyok, a felétől itthon rávettem valamit véletlenül...)

mikulás

2011-12-08T12:58:00.001+01:00

megjött.

mindenhova.

zalakarosra, haza, oviba, suliba.

persze a gyerekeimet nem lehet átverni....

múlt hétvégén a kölykök apával és a mamával (namega weisz családdal) zalakaroson voltak egy kis mikulás-wellness-en. (én dolgoztam, ezért nem tudtam menni.)

elmondásuk szerint isteni volt. de jó nekik.

szóval ott is volt miki-műsor, de mirkó és lini is azt mondta, h az nem az igazi mikulás volt, hanem csak a bohóc öltözött be :D

az oviban is volt műsor, de linda azt a mikit is lebuktatta.

a suliba mi SZMK-s szülők csináltunk a kölyköknek egy kis meglepit. vettem 26 fehér bögrét, egy másik anyuka kerámiafestékeket szervált, a harmadik sablonokat nyomtatott, a negyediknél pedig szombat este leültünk és pingáltunk. minden gyerek kapott egy névre szóló büdögét (a lányok nevét és a fiúk felét én festettem, és nagyon büszke vagyok magamra, h szabad kézzel milyen szépen pingáltam :)) a másik oldalra pedig fenyősát, rénszarvast vagy hóembert festettük. nagyon-nagyon jók lettek! megtöltöttük mogyoróval, mikicsokival, szaloncukorral matricával a bögréket, és hétfő délután a terembe letettük a padokra.

másnap reggel nagy volt az öröm állítólag, bár lebuktunk, mert az egyik kissrác kikotyogta, h mi anyukák csináltuk. (uis a fiúcska otthon volt, mikor készítettük a bögréket).

maki meg is kérdezte du., h igaz, h ezt mi találtuk ki és nem is a mikulás hozta?

nabumm.

igaz.

de a gyerekeim változatlanul hisznek benne, mert itthon 5-én este olyan lelkesen bokszolták a csizmáikat, h öröm volt nézni!

ki is tették az ablakpárkányra a lábbelijeiket, sőt, lini kitalálta, h tegyünk oda a mikinek rágcsálnivalót, úgyhogy került egy kistányérba egy kis pepperkakor, sőt, még egy bögre tejet is készítettünk mellé.

így hát este, miután elaludtak, belopóztam az ajándékokkal a szobájukba, megtöltöttem a csizmikat, és még nasizhattam is :)

reggel volt nagy öröm, ujjongtak, h de jó, a mikulás megdézsmálta a kekszet, és a tej is majdnem mind elfogyott!!!! namegpersze az a GX versenyautó és a bébiszitter barbi is megérkezett, ahogy a levélben kérték!

(balekanya: lini a mikulástól a csillámos barbit kérte, és a jézuskától a bébiszitterest, én meg összekavartam. hogy a fenébe emlékezhet ilyen pontosan rá, mikor egy egész litániát diktált?!?! merthogy megnéztem az eldugott listákat, és igaza van, ő tényleg úgy kérte...persze ennek hangot is adott. én meg magamra vállaltam a balekságot, azt mondtam, h valszeg összekutyultam a két levelet, mikor a barbikat írtam fel... a lányom szomorkodott egy kicsit, de megnyugtattam, h a csillámos barbi akkor a jézuska listáján van, azt tőle kapja majd :))

még nincs vége...

2011-12-08T12:42:00.000+01:00

bármennyire is herótom van, még messze a vég.

az ablakok kicserélve, az emeleti fürdőszoba kész, 3 szoba kifestve, konyhabútor kidobva (pontosabban odaadva egy rászorulónak), csempe leverve, épp vakolják a falakat, hétvégén burkolnak, aztán köv. hétfőn jön az új konyhabútorom.

én hosszú napok óta mást sem csinálok, csak beszerzek, parkettát, lámpákat, kapcsolókat, hungarocelt, vakolóanyagot, MOSOGATÓGÉPET (ami nagy szó, mert végre lesz mosómasinám!!!!!) aztán meg glettelek, kapirgálok, tömítek, festek.

már ott tartok, h meglátok egy teddy-t, és már fáj a vállam....

de már látszik a fény az alagút végén....

s, ás, tás, ítás, jítás, újítás, lújítás, elújítás, felújítás

2011-11-14T21:28:00.003+01:00

megérkeztünk a közepébe.
ablakcsere, nulla fokban.
mind a 26-ot lecseréljük. még jó, h van ablak a házon.... khm...
gyerekek csütörtök óta anyósnál éjszakáznak, mert csüt. este közölték az ablakosok, h majd csak hétfőn jönnek megint.
szupcsi, mi?!?! :(
azóta porban-koszban kerülgetjük a lefóliázott bútorokat. hiába söprögetek, felmosok, DZSUVA VAN! és ráadásul felesleges is az igyekezetem, mert holnap kezdik a falak javítását.
jah, nem mondtam volna? az új ablak redőnye cca. negyedakkora, mint a régi redőnytok, ezáltal igen huzatos a házunk, míg egy kőműves nem falazza fel a bazi lyukakat!
FKV!

folytatásos szappanopera

2011-10-31T00:23:00.000+01:00

szerda délután az oviból hívták d-t, (mert én dolgoztam, nem voltam tel.közelben), h gáz van, lindáért kellene menni, mert kitaccsolt.

d. vecsésen, anyósom csepelen, én fel sem vettem a telefonomat, így d. az éppen nálunk fürdőszobáthelyrepofozó édesapámat hívta, h el kéne szaladni lindusért.

mire én 4 körül hazaértem makival, lini már jobban volt. sőt, másnap este már pizzát kért vacsira.

péntek.

makit suliból elhoztam, már ebéd után, mert az őszi szünet előtti uccsó napon múzeumban voltak, nem volt tanítás. 1-2 órán át gond nélkül eljátszadoztak, majd fél4 körül mondtam neki, h kezdjen öltözni, viszem edzésre.

ő közölte, h neki kicsit fáj a hasa. aztán elnyúlt a nagyágyon. odabújtam mellé, és mivel sejtettem, h elkapta lindától a kórságot, mondtam neki, h ha hányingere van, lesz kedves kirongyolni a fürdőbe, és nem az ágyunkra hányni.

2 perc sem telt bele, maki rohant. én utána, és tartottam a fejét a mosdó fölött.

majd később megkérdeztem, h ő a tarhonyát nem szokta megrágni???? :D

makinak volt egy kis hőemelkedése is, a vacsira megivott teát az 1 azaz egy darab háztartási keksszel még este kidobta, de az éjszaka nyugisan telt.

reggel kiment pisilni, majd szegénykém nem tudott visszatámolyogni a szobába, hanem a folyosón a földön feküdt, és ott jött a reggeli adag :( aztán szombat délutánra kutya baja sem volt.

és ami borítékolható volt: én leszek a következő :(

szombat este. gyerekeket átvitte d. az anyukájához, mi kitaláltuk, h tartunk egy retro (értsd: gyerekek megszületése előtti) romantikus estét.

nos, azt hiszem már mindenki kitalálta, hogyan is alakult az esténk... :(

a mai napon meg olyan voltam, mint egy őszi falevél. de összekaptam magam, és hőemelkedés ide vagy oda, rittyentettem egy ebédet, mert tesóm is jött, apszi is itt volt, egyenek a népek valamit :)

hüllőshow

2011-10-26T08:56:00.000+02:00

hétvégén ellátogatott kerületünkbe egy kígyósbékáskrokodilos társulat, amit mi csajok (linda, mama, én) meg is néztünk. láttunk (és simogattunk) leguánokat, siklókat, pitonokat és anakondákat, pici (50 cm) és nagy (6,5 méter, 135 kg) hüllőket.

és ha már ott voltunk, akkor jó pénzért fotózkodtunk is. jelen esetben egy krokodillal. aminek isteni puha és meleg a hasánál a bőre. imádtam.

(a kép minőségéért elnézést, a papírképet fotóztam le. khm.)

próbatök

2011-10-20T23:42:00.000+02:00

ami végül oly jól sikerült, h marad.
bár én előre felkészítettem a kölyköket, h ne keseredjenek el, ha bénázunk és a kukában landol a dolog, sebaj, készítünk másikat.
ám végül várakozásainkat felülmúlóan flottul ment minden, és elkészült életünk legeslegelső töklámpása. kicsit szabálytalan, kicsit béndzsóka, kicsit megégettem a kezem a hülye mécsessel, de a családi vélemény egyöntetűen: SZUPER!

sőt, kiszedett 'belsőségeket' sem dobtam ki, mert gondoltam tökmagot fogok belőle pirítani. eredetileg ezt ma este akartam, de a hamupipőkére kirótt feladat kutyaf.sza a magok szutymóból történő kiválogatásához képest. úgyhogy azt majd holnap...

korai érés

2011-10-06T18:40:00.000+02:00

linda - anya, ha felnőtt leszek, majd szexelek a férjemmel.
én - jó.
...
én: tessssék??????
linda - mondom ha felnőtt leszek, szexelni fogok a férjemmel. - mondja szégyenlősen.

én -oké, a hír igaz, de honnan vetted?
linda - hát az andi (ovistárs) mondta.
én - végülis nem mondott hülyeséget. na de tudod te, h mit csinálnak, akik szexelnek?
linda - hát csóókolóóóznaaak, meg szerelmeskedneeeek - mondja ábrándos szemekkel.

nos, itt tartunk. 4 évesen és 9 hónaposan :D

csillagos

2011-09-30T11:35:00.001+02:00

ötös.
mindez már négyszer egymás után.
oké, az első felmérő múlt héten 'csak simán' ötös lett, 3 pontot vesztett a 45-ből mirkó.
de most az uccsó három...?!?mind hibátlan lett. neki egyedül az osztályból. kapott is két sport szeletet érte!
rettentő büszke vagyok a fiamra!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
:)

focitorna

2011-09-29T19:12:00.000+02:00

az idei szezon első tornáján volt túl mirkó, aki az U7-es csapattal indult.

itt az eredmény még nem számít, nem is hirdettek győztest (egyébként sem a dmtk nyert volna :)) hanem ők csak a játék kedvéért játszottak. ügyesen :)

kertész

2011-09-23T13:57:00.001+02:00

van nekünk egy új kertész fiúnk.
aminek d. azért örül, mert így igen csekély az esélye, h félrekufircolok, holmi john-nal, mint gabi solis :)

(gy.k.: a fűnyírófiú mirkó :))

foghíjas

2011-09-22T21:34:00.000+02:00

makinak ma (anyai segedelemmel) kipotyogott a legeslegelső tejfoga.

hetek óta mozgott, napról napra jobban, míg tegnap jégkrém evés közben a csoki pálcáról való lehúzásakor maki kissé rásegített a dologra, akaratlanul persze, és onnantól kezdve már erősen lötyögött. kézzel megpróbáltam kiszedni, de még tartotta magát, én pedig nem akartam az én gyerekkoromból felrémlő dolgot előszedni. történetesen azt, h amikor nekem már nagyon mozgott egy-egy tejfogam, anyukám/apukám egy cérnát hurkolt rá, a hosszú cérnaszál másik végét egy ajtó kilincsére kötötte, majd egy lendületes ajtócsapással volt fog, nincs fog.
én ennél humánusabban kívántam megoldani a dolgot :)
mondtam mirkónak, h birizgálja a nyelvével, és akkor egyre csak lazul, aztán csak kipotyog egyszer.
reggelre a fog maradt.
délután suliból kijőve mutatta a fiam a fogát, nos, közel 90 fokban kidőlve lifegett a szájában a jobb alsó kettes. megelőzvén, h edzésen essen ki, és még félre is nyelje, az öltözőben fogtam, és kiszedtem neki.
annyira könnyű volt, szinte alig fogtam meg, és máris az ujjaim között maradt. egy pár csepp vér, egy szájöblítés és túl is voltunk rajta.

szexi vagy sem

2011-09-20T15:17:00.000+02:00

linda: anya, játsszunk szexi csajosat!
anya: jó, játsszunk. de mit jelent az h szexi?
linda: ....
anya: milyen egy szexi csaj szerinted?
linda: hát szép, ki van festve a szeme, mint neked, és nagy karika fülbevalója van, mint neked.

gyengébbek kedvéért leírom a konklúziót: én szexi csaj vagyok!
:D

hanta palinta

2011-09-12T15:21:00.000+02:00

linda vagy egy notórius hazudozó lesz, vagy sikerül megállítani a lejtőn a kiscsajt.

elő szokott fordulni, h hantázik, kisebbeket-nagyobbakat, de most hétvégén megorroltam rá nagyon.

az alapsztori az, h mikor beírattam idénre az usziba, mondta az edzője, h lini már 4-es/5-ös szinten van, úgyhogy lassan átmehet majd a mélyvízbe. ekkor én homlokom közepéig húztam a szemöldököm, mert nekem fingom nem volt arról, h a lányom ilyen profi. mivel szombat délelőttönként én az esetek nagy többségében dolgozom, mindig d. vitte úszni a csajszit, nem voltam képben, h hol tart.

nade mondtam most az oktatójának, h nem biztos, h osztatlan sikert arat a lánykámnál a hideg víz. erre kriszti ötlete az volt, h kezdje az őszt a kis vízben, aztán egyszercsak átviszi linut a nagyvízbe, csak 5 percre, aztán köv. alkalommal 10 percre, és így szépen hozzászokik a dologhoz.

ezt a tervet vázoltam lindusnak is.

szombaton meg volt az első edzés. kérdeztem itthon, h mi volt. erre a lányom mosolyogva közölte, h képzeljem el, h átment a krisztivel a mély vízbe, és nem is volt olyan hideg, nagyon hamar megszokta, meg deszkával úszott, etc. rendesen alapos kis történetet kreált.

én meg ajnároztam, és dicsértem agyba-főbe, h milyen ügyes.

délután szóba került megint a sztori, d. is hallotta, majd közölte, h linda meg sem közelítette aznap a mély vizet!

pompás :(

heartbreaker

2011-09-12T15:13:00.000+02:00

suliban a minap az egyik kislány (maki osztálytársa) anyukája odajött hozzám, és azt mondta, h a lánya hazament, majd közölte: anya, én már most szerelmes vagyok a mirkóba!
:D

piros pont

2011-09-08T19:20:00.000+02:00

mirkónak.
rögtön első nap kettőt is kapott.
meg két matricát a gyűjtőfüzetébe.
kati néni szokott matricákat osztogatni, ha vki apróbb dolgokban produkál. pl. gyorsan elpakol. ezért kapott maki is egyet. a másikat már elfelejtettem miért kapta...
második napon még 3 matricát gyűjtött be, de délutánra azokat is elfelejtette :)

és nagyrészt megoldódni látszik, amin egy hete kattog az agyam. az időbeosztáson. és ráadásul remekül oldódik meg. mert a napköziben a tanulóidő 15.30-ig tart, megbeszéltem a tanító nénivel, h 15.40-kor már mehetek érte, így odaérünk hétfőn és pénteken az edzésre, kedden a zenesuliba, csütörtököm a kapusedzésre. és marad harasztin. szeret itt focizni. igaz, h most új edzőt kapnak. viszont makit felemelték az U9-esekhez. kérdeztem, h mi az oka, és azt a választ kaptam, h az U9-nek nincs kapusa, meg egyébként is, mirkó nagyon ügyes, abszolút ott a helye.
örülünk! :)

visszatérve a sulihoz: nos, kaptunk egy elég szigorú tanító nőt, ahogy a szülőin hallgattam, néha csak néztem... első blikkre elég drákói a szigor. kicsit elszontyolodtam, aztán pár nap múlva rájöttem, h egy 26 fős osztályban, ahol 16 fiú van, el is kél a kemény kéz. nos, kati néni egyrészt nem fiatal, eléggé határozott is, úgyhogy a tisztelet sztem meg lesz, sőt, valszeg vigyázállásban fognak ülni is 4 éven keresztül :)

linike meg visszatér a tánchoz. csak most nem taksonyba fogunk lejárni, hanem egy tanító helyben az ovinkba jön heti 1x német és magyar néptáncot tartani. ráadásul 15.20-tól 16-ig, kedden. ami azt jelenti, h elmegyek makiért a suliba, átviszem 4-re a zeneiskolába, aztán elrongyolok az oviba lindáért, addigra végeznek, majd vissza mirkóért. és egy délután letudva két különóra. zseniális :)

első nap utáni nagy gondolkodóba esés....

2011-09-02T20:29:00.001+02:00

makiért 14.30-ra mentem ma, még az udvaron voltak. a későbbiekben ezzel kapcsolatban lesz egy kis kavarcs nálunk...
mert eredetileg vagy közvetlenül ebéd után, azaz 13.00 után engedik le a gyereket a portára, de akkor azt a napközis tanító néninek jó előre tudnia kell, h a táskájával együtt menjen le az étkezőbe.
vagy napközi időben, az udvari játék alatt, de még a tanulás előtt, azaz 14.30-ig, de azt is tudnia kell a napközisnek, h ugyancsak a táska a gyereknél legyen az udvaron. erre azért van szükség, mert egyedül nem engedik fel a gyerekeket a termükbe, sőt, be is van zárva. merthogy olyankor szellőztetnek, mivel óra alatt nem lehet, mert a főút zajától az ember a saját hangját sem hallja, viszont ha nyitva vannak az ablakok, az életveszély, mert alacsony a parapet, rácsot pedig nem szereltethet az iskola az ablakokra, mondván műemlék az épület! az ész megáll.... én tiszteletben tartom a műemlékvédelmet, nade hogy egy általános iskola maradjon így ilyen veszélyes?!?! röhej!
a harmadik variáció, h tanulóidő után engedik le a gyereket, azaz 16.00-kor.
namost nálunk igen káoszosan alakulnak a napok, egyelőre legalábbis úgy néz ki.
mert hétfőnként dob lesz mirkónak a zeneiskolában, át kell érnünk 14.30-ra. utána fociedzés.
szerdán ugyancsak foci, 16.00-kor harasztin. igenám, de ha én dolgozom 16.00-ig, még előbb sem tudok érte menni, nemhogy edzésre leérjünk...
csütörtökön kapusedzés, az tiszta sor, mert az csak 16.15-kor kezdődik.
pénteken szintén edzés, 16.00-kor harasztin, tehát olyankor vagy ebéd után, vagy a tanulóidő előtt kell érte mennem.
és még nem tudom, h a zeneiskolában mikor kívánják a szolfézst tartani. mert a hangszer mellé hati 2 szolfézs is kötelező.

arról nem is beszélve, h lindát akkor még el sem vittem tornára! az úszást már rutinosan úgy intéztem, h a szombat reggeli csoportba menjen, ez egy olyan időpont, amikor a család többi része is mozgósítható.

na meg még egy apróság. nekem van egy munkahelyem is. ugye.
ahol váltott műszakban dolgozunk. namost nekem úgy néz ki, h az elkövetkezendő időszakban csak délelőttre kell kérnem magam, mert a mama is dolgozik, d. éjt nappallá téve nyomja, tehát én intézem a kölyköket délután. viszont ez enyhén szólva sem jófejség a kollégákkal szemben.
mondjuk direkt átkértem magam még nyár elején 4 órásba, ami azt jelenti, h heti 20 órát dolgozom, ami hetente 3 napot jelent, de akkor is lesz olyan, rögtön a jövő héten, amikor nem tudok menni se a suliba, se az oviba.

agyalok azon, h makit áthozom harasztiról soroksárra focizni. rengeteg időt megspórolnánk, sőt, fél év múlva akár egyedül is elengedném bringával, mert a pálya tőlünk cca. 600 méterre van, közben csak két kis utca van, semmi főút, vagy lámpás kereszteződés.
a többi problémára még nem találtam megoldást.
de gondolkodóba estem.
egy biztos, a tanulás rovására nem mehet semmi. nincs apelláta.

szeptember 1.

2011-09-01T10:41:00.000+02:00

8:05
indulás

8:35
évnyitó

8:59
sorakozó, mert a tanító néni viszi őket fel a terembe, 3 osztályfőnöki óra lesz

és akkor én apába kapaszkodva, meghatottan elengedtem a fiamat.

iskolába.

képekben...

2011-09-01T10:36:00.000+02:00

...az elmúlt időszak.
a teljesség igénye nélkül persze...

családi nap apa cégénél

portugália:
miért jó, ha nem turistapardicsomban nyaralsz?
mert a kutya nem zavar a parton!

és mik azok, amiket nem ettem sem én, sem a gyerekek?
ezek:

mi az, ami már csak elvétve ugyan, de lisszabonban van?

és bizony ott sincs kolbászból a kerítés...

de az életérzés....isteni...

és a múltunk egy darabja még a régi:

a jelenünk pedig:

és még annyi, de annyi érdekes képet tudnék mutatni....
idén nem a strandolós óceánparti képekre mentem rá (naná, nem fogom a nagyon drága, nagyon imádott masinámat a homoknak kitenni, még szép!?!?), kevesebbet is fotóztam, mint általában, de lisszabon belvárosában és coimbrában, ahol a turisták nem hemzsegnek, és ahol nosztalgiázhattunk egy jót, sok képet csináltam.

élünk...

2011-08-01T00:46:00.000+02:00

...bár ez a blog-aktivitásomat tekintve erősen kétellendő :)

szóval az van, h voltam beteg, meg sokatdolgozós, aztán nyaralásra-pakolós, aztán netmentes-nyaralós, majd hazatérvén villámbecsapódásmiattmodemelszállás is kinézett, fűszerezve egy PC hálózatikártyaelszállással, de végre van netünk, van gépünk, már csak egy kis ihlet kell, namegpersze idő és jövök...

de nehéz...

2011-06-17T19:44:00.000+02:00

...az iskolatáska.

viszont nagyon profi. uis megvettük makinak. nehogy nekem a végén ne lehessen kapni.

mit ne mondjak, megérte az árát. ahogy kinéz...?!?!? vérprofi!

az egy dolog (bár én már ezen is elámultam), h a táska tetején a labda párnázott gumi, a sportszár-rész frottír, mintha zokni lenne, és frankón stoplis a cipőtalp, de hogy még a tornazsákon, a tolltartón, sőt, a pénztárcán is ministoplik legyenek?!?!

fergeteges!

imádom a fiam iskolatáskáját! :)

sárkányok és kígyók

2011-06-16T19:18:00.002+02:00

pünkösd vasárnapján nagyapával és a kölykökkel elautóztunk pákozdra, a sokadik (azt hiszem 21.) nemzetközi sárkányeresztésre. (ahol egyébként tavaly is voltunk)
makinak vittük a tavaly vételezett pingvines sárkányát, linónak pedig vettem most egy cicásat, így idén már ő is eregethetett.
más tészta, h mirkó egy kisebb baleset következtében a zsinórral megégette két ujját, onnantól kezdve nem volt hajlandó semmit csinálni, nemhogy sárkányozni. viszont a kis irigykutyabujjalukba ráült a sárkányára, és nekem sem engedte meg, h bármit is csináljak vele. kis gonoszdi.
sőt, kijelentette, h ő soha többé az életben nem fog sárkányt röptetni. mondtam, h oké, de a sárkányát akkor adja nekem. na azt nem. az az övé. pont. próbáltam megbeszélni vele, h egy rossz élmény ne vegye el a kedvét egy tulajdonképpen jó dologtól. de ő hajthatatlan maradt.
talán jövőre elfelejti...

linda viszont szenzációs.
a hegyen sétafika közben megláttam egy fickót egy hatalmas kígyóval a nyakában.
szokásos sztori, pénzért nyakba lehet venni a hüllőt és fényképeszkedni lehet vele.
mi puszta kíváncsiságból somfordáltunk oda. én különösebben nem is siettem, mert kissé irtózom mindenféle láb nélküli állattól, legyen az csiga, hal, giliszta vagy épp kígyó.
(és még az a tény sem segít ezen, h a kígyó évében születtem)
kiderült, h a pasi nyakában egy 11 kilós, két és fél méteres boa volt, de a dobozban mellette gyerekméretű kígyók is voltak. egy tigris- és egy királypiton. lininek ez utóbbi lett hirtelen szimpatikus.
ez lett a vége:

(hozzáteszem, minden bátorságomat összeszedve én is megfogtam a nagy boát, sőt, utána még csomót simiztem, annyira hihetetlenül selymes és száraz a bőre. nem, a nyakamba az istennek nem vettem volna, de barátkozósdinak ennyi részemről elég is volt :))

állatbarát kert

2011-06-14T14:59:00.002+02:00

ez a miénk.
a minap egyedül voltam itthon délelőtt. készülődött a vihar, dörgött az ég. kimentem hát a teraszra, h leszedjem a száradó ruhákat.
megjelent a teraszon suzy, lógó nyelvvel, aztán cseri. na, mondom, pupákok, féltek a vihartól, mi?
aztán egyszercsak egy harmadik kutya is megjelent.
nem volt kicsi, sőőőt, első blikkre német juhász és roti keverék volt. én azzal a lendülettel léptem hármat hátra, és behúztam magam mögött a terasz ajtót.
aztán a szúnyoghálón át megszaglásztattam a kezem a potyakutyával, és mivel jól megcsóválta a farkát, úgy döntöttem, biztos nem bánt. kimentem és elkezdtem hívogatni a kapu felé (ami mellesleg zárva volt, a kerítésen sehol nincs rés, nem tudom, hol jött be ez az állat).
útba ejtettük a kutyáink vizestálját, mert úgy lihegett ez a szerencsétlen hármaska, megitattam hát. aztán szabadjára engedtem.

délután pedig a kis veteményesem (igen, van olyanom is, egy nevetségesen kicsi kis területet ástam fel tavasszal és vetettem bele mindenfélét, próbaképp) szóval a zöldségek körül tettünk-vettünk a kölykökkel, amikor a szemem sarkából láttam, h megmozdul valami a zöld között.
egy teknősbéka!
de nem ám pirinyó, hanem egy jó tenyerestalpas férfiembertenyérnyi.
gondolkodóba estem.

itt nem hagyhatom, mert ha a kutyák rálelnek, megrágcsálják szegényt.
az utcára nem viszem, mert elütik.
haza nem talál, akárhonnan jött is.
úgyhogy fogtam egy lavórt, beletettünk köveket meg vizet, és bele a teknőst.
aztán hívtam az állatorvost, h mi a tökömet eszik egyáltalán egy ilyen jószág, mert ennie kéne, amíg ki nem találom, mi lesz vele.
nos, kiderült, h ez egy mocsári teknős, apró halat eszik (ami nincs itthon készleten) és az állatorvos szerint egy kerti tóból lépett meg.
rövid idő múltán a szomszéd segítségével kiderítettük, h a második szomszédunknak van kis tava, onnan szökött meg.
úgyhogy átsétáltunk vele, és mehetett vissza a tavacskájába a teki.

feladtam...

2011-06-14T14:46:00.000+02:00

...a "küzdelmet".
maki abbahagyhatja az úszást, ha akarja.
márpedig akarja.
beláttam, h én vagyok a hülye, ha erőltetem.
a cél az volt, mikor beírattam, h tanuljon meg úszni, h ne kelljen féltenem, ha medence vagy bármi más víz közelében vagyunk.
a célt elértük, hiszen mirkó tud úszni.
az csak a bónusz lett volna, legalábbis számomra, ha profi lesz belőle.

áldásom rá, legyen futballista, ha azt szeretné...

dühös vagyok

2011-06-09T18:34:00.001+02:00

és szomorú.
mirkó eddig sem szerette nagyon az úszást, sokszor mentünk úgy edzésre, h ő közölte, h nem akar menni. eddig mindig erőltettem, és hol simábban, hol kevésbé simán, de bementünk, átöltöztünk, etc.
amióta focizik, teljesen átkattant arra.
ma du. ezerszer elmondta, h nem akar úszni menni.
mondtam neki, h még 2 alkalom van, aztán nyári szünet, és ha már befizettem a júniust, akkor ne vesszen kárba.
az uszoda előtt a parkolóban maki nem volt hajlandó kiszállni a kocsiból.
én nem kiabáltam, nem rángattam ki.
vártam.
16.50 volt ekkor.
16.55-kor mondtam lindának, h szálljon vissza a kocsiba, mert megyünk haza, viszont a mirkóval mára befejeztem mindennemű kommunikációt.
erre a fiam a szokásos ükülés (csukott szájjal nagy UUUUÁÁÁÁ kiabálása, ennél jobban nem tudom jellemezni) után fogta magát, kiszállt a kocsiból, és félrevonult 2 méterre a fűbe.
mondtam neki, h kezdésig még 2 perce van átgondolni, mit is szeretne a két opció közül.
én a csomagtartó szélére ülve vártam.
mirkó durcás arccal még messzebb vonult, és szó nélkül leült a fűbe.
linivel mi vártunk. csendben.

17.18-kor maki visszaódalgott és némán bemászott a csomitartón keresztül a hátsó ülésre.
ennyi.
hazajöttünk.
szomorú vagyok.
és a minimálisra csökkentettem a kommunikációt. tartom magam ehhez.
persze tudom, h nem szabadna rá haragudnom. mert minek erőltetem....
magam sem tudom, miért vagyok mérges...
:(

pirinyó elmaradás...iskola, foci, fogbújás, etc...

2011-06-02T11:08:00.003+02:00

...amit most megpróbálkozom behozni.

nincs mese, az elmúlt hetekben szarrá dolgoztam magam, aztán délutánonként mindig volt vmi program, vagy foci edzés, vagy úszás, vagy zeneovi, aztán amikor meg hazaesünk, a jó időnek hála este 8-ig kint molyolunk a kertben.

van mit.

1600 nméteren van, a franc bele...

nade mik is vannak mostanában? megpróbálom a fotók alapján összeszedni, meg a memóriahiányos fejemből összekukázni.

megvolt életem első iskolai szülői értekezlete, ami előtt legalább úgy izgultam, mintha az első napom lenne NEKEM az iskolában.

parám felesleges volt, mert azon kívül, h le kellett adni egy mirkó-igazolványképet, becsengetni a diákig. árát és átvenni a listát az elsős egységcsomagról, semmi a világon nem történt. aznap apa londonban volt, mama dolgozott, így édesapámat kértem meg, h vigye el 5-re úszóedzésre makit, meg persze lindát, mert én ki tudja, mikor érek haza az első szülőiről. (ami szintén 5-kor kezdődött)

nos, 5.15-kor már otthon kávéztam.

szóval szép lassan elkezdhetjük beszerezni a tanszereket. szerencsére a helyi papírboltos komoly kis barter-szerződést köthetett a kerületi iskolákkal, mert nem győzték hangsúlyozni az iskolában, h a H. papírboltba csak bemegyünk, elkurjantjuk magunkat, h P. iskola, elsős csomag, és már meg is kapjuk az összekészített cumót, nem kell egyenként összeszedni ilyen-olyan áruházakból.

ami tulajdonképpen jó is. így mindenki jól jár.

csak a tornacucc és az iskolatáska marad a szülőkre.

apropó iskolatáska.

maki kinézett magának egyet.

az árát meglátva közöltem, h NEM. nem kapod meg.

aztán ő hiszti helyett (ami még mindig elég sűrű nála) rám nézett a nagy gesztenye szemeivel, h ő ezt nagyon szeretné.

én meg -bár neki nem mondtam meg- már gondoltban meg is vettem neki a cumót.

mert hiszen focis. és ő imádja a focit. az egy dolog, h d. baromira örül, mert van kivel nézni esténként a jobb meccseket a tévében, éljen a BL különösen. (ilyenkor mi lindussal elvonulunk és egy egész, hosszú csajos mesét olvasok neki, majd együtt elalszunk.)

nade a saját edzéseit is úúúgy várja mindig! kiváltképpen a szerdai kapusedzést. merthogy már külön jár arra is. ott egy kapusedző csak a 2 vagy 3 különböző korú kiskölyökkel foglalkozik és kizárólag speciális feladatokat csinálnak.

mirkón iszonyúan látszik a fejlődés. alig több, mint 2 hónapja jár focizni, de én, a laikus is látom. olyan gyönyörűen vetődik, h öröm nézni :)

és fociból sosem elég. heti 2-3 saját edzés mellett még 1-2 alkalommal elmegy az apjával is a felnőtt edzésre.

nagyon lelkes :)

de nem csak sportol a drága, ne feledkezzünk meg a zeneoviról. múlt csütörtökön volt az utolsó óra, ami nyílt volt, bent lehettünk, megnézhettük, büszkén hallgathattam makit, ahogy letapsolja a tá-tá-titi-tá-titi-tá-tá-szün és társait :) feleleveníthettem a dó-ré-mi-etc kézjeleit, a vonal és vonalköz-t. aztán pedig a bizonyítvány osztás.

éééééés, voltunk a zeneiskolában felvételizni. merthogy ne feledjük, mirkó dobos (is) szeretne lenni. így hát elvonultunk az ütős felvételire. amit a nándi is és én is megpróbáltunk igen komolyan venni, h mirkó érezze azért a súlyát, ne legyen számára olyan evidens, h a nándi lesz a tanára, és szabad a lazaság. mondtam is nándinak, h nehogy nekem úgy kezelje, mint a barátai gyerekét, de ő biztosított róla, h külön tudja választani a zeneórai dolgokat a magánélettől. órán szigorú és igenis megköveteli a kölyköktől, amit meg kell. remélem ezt makival is tartja majd :)

ám, a dilemma: mi az, amire nem marad időnk jövőre?

merthogy suli után:

3x foci

1x úszás

1x dob

és a mellé kötelező 2x szolfézs

ez, akárhogy is nézem, több, mint a heti 5 munkanap.

és akkor lindát még el sem vittem balettre!

valami hullani fog.

de mi???????!?!?!

és nem csak az időhiány miatt aggódom, hanem h nem lesz-e kicsit sok ez mirkónak.

mindig is hőbörögtem az olyan szülőkön, akik a hét minden napjára csináltak valami különórát az ovis gyerekeinek. én ahhoz tartottam magam, h egy ovis még játsszon délutánonként, ne különórázzon. aztán bejött nekünk a foci, és hopp, makinak is tele lettek a délutánjai. ami jövőre még durvább lesz.

aggódom.

nem sok ez egy kicsit?!? hisz még 7 éves sem lesz szeptemberben. még pici az ennyi külön szarokhoz. suli mellett ráadásul.

ehhhh....dilemma :(

jah, a foga... mint már említettem, maki tejfogainak eszük ágában sincs megmoccanni, viszont a két hátsó rágófoga kijött, már vagy 3 hónapja.

most a felsők is elindultak.

de a bal oldali úgy nekilendült, h be is gennyesedett.

egyik reggel mirkó fájlalta a fogát, ill. az ínyét. megnéztem, jó bucira dagadt, hiszen nyomul ki a nagy fog.

délután mikor mentem értük az oviba, maki alig tudott beszélni, az óvónéni mondta is, h enni sem evett. bekukkantottam a szájába és valami furán fehéreset láttam. megnézettem júlia nénivel és kriszti nénivel, majd arra jutottunk ,h az ott nem a fog, és akkor viszont nem normális, h fehér.

a kocsiban kérdeztem a fiamat, h fociedzésre azért menjünk?

ő közölte, h attól, h a foga fáj, futni még tud.

ja, bocs! :)

edzésen minden simán ment, de utána a kocsiban hazafelé már majd' elaludt. megfogtam a homlokát, és elég meleg volt. na, mondom irány az "sztk", irány a fogorvos. ha mást nem, nézze meg, ha nincs tennivaló, akkor is, legalább tudjam, h nincs tennivaló.

na, a rendelőben aztán lett tennivaló. nem nagy, nem vészes, nem kell aggódni.

a doktornéni azt mondta, h valóban nem normális, h begyulladt, úgyhogy egy kis lidocain spray után kimosta a sebet.

maki egy hőőőőős volt. kicsit nyafogott, kicsit pityergett, látta ugyan a tűt, de ő bátran kinyitotta a száját, és hagyta, h macerálják, habár kicsit fájt neki.

pici tisztítás, sebkimosás, pici gyulladáscsökkentő bespriccelés és már kész is voltunk.

aznap még hőemelkedése volt a fiamnak, de reggelre kutya baja. még furán beszélt, de délutánra már nem is fájlalta.

áldom az eszem, h rögtön elmentünk a fogorvoshoz. nem hiányzott volna egy nagyobb gyulladás. így olcsón megúsztuk, jöhet az a fránya fog, van hely neki. :)

és ezzel a mai kisregényem végére értem.

azt, h linda hogy esett le az emeletes ágyról, nem kicsit kékre-lilára szétzúzva a hátát, hogy hogyan szorult be a feje az uszodában a korlátok közé, h mennyit beszél, és milyen mókás dolgokat mond, nos, ezekre most nincs időm. majd legközelebb... a második gyermek sanyarú sorsa. ő mindig csak a második lesz... :)

(mondom én, aki szintén második vagyok, de nem, édesapám, most ahogy olvasod biztos elgondolkodsz ezen, h az előbb miért írtam azt, szóval én -hála neked- nem érzem magam elhanyagolt másodiknak! nyugi! :-))

levelet hozott a posta...

2011-05-05T13:30:00.000+02:00

ma délelőtt (mint napok óta minden délelőtt) kertészkedés közben lestük a postást. mikor meghallottuk a motort, maki odarohant a postaládához és egy borítékkal tért vissza.

feladó a P. iskola.

izgatottan bontottuk ki. és....

örömmel értesítenek, h mészáros mirkót FELVETTÉK az 1. b. osztályba!

BOLDOGSÁG! :)

p.s.: azért vagyunk itthon össznépileg, mert maki elkapta tőlem a torokgyuszit, amivel én másfél hete küszködök, így ő a héten nem ment oviba, lindu meg csak úgy...kapott pár szabadnapot tőlem :)

várni, csak várni, mindig csak várni....

2011-05-01T11:51:00.001+02:00

több, mint két hét telt el a beiratkozás óta, de még mindig nem tudjuk, h mirkót felvették-e a választott iskolába. a körzet minden sulijában megvan a lista, de a "miénkben" még függőben van a dolog.

hihetetlen, h egy általános iskola esetében is így kell izgulni, felveszik-e a gyereket. mert ha nem, nagy szarban lennénk. a körzetes iskolánk egy nagy kaka, nem tudom, mihez kezdenénk, ha elutasítanák makit.

úgyhogy csuriba az ujjakat! jövő héten már csak kiderül végre...

rent a rabbit

2011-05-01T11:48:00.000+02:00

húsvétra béreltem a kölyköknek két nyuszit.

egy kolléganőmék tartanak ezer és egy állatot, és ilyenkor kikölcsönözhetőek a nyúlfülűek.

makinál hamar lecsengett a nyusziláz, ám linda sokat abajgatta őket.

de szegények nem érezhették valami jól magukat nálunk, ki is érezné jól magát szinte egész nap egy dobozba zárva a lakásban...

mert kint nem hagyhattuk őket, a két kutya nagy valószínűséggel nem bánt volna velük kesztyűs kézzel... naponta csak egy órácskát engedtük ki őket, a kutyaólba, ahonnan nem tudnak elszökni, ott levegőzhettek picit.

úgyhogy egy hétig gondjukat viseltük, megszeretgettük Nyuszkót és Tappancsot, majd visszavittük őket. jobb így nekik. (is. meg nekem is, mert baromira nem gusztusos az összekakált/pisilt dobozokat takarítani)

behozni a lemaradást?

2011-04-15T11:38:00.001+02:00

lehetetlennek tűnik, de zanzásítva hátha menni fog. nem tudom, kövessek-e időrendet vagy sem...

nem fogok. mert a legfontosabb az a legutolsó történés:

mirkót beírattam az iskolába, az 1.b. osztályba.

nem abba, amelyikbe körzetileg tartozunk, úgyhogy most csuriban vannak az ujjaim, h vegyék fel. bízom benne, h valamicskét azért nyom a latba, h maki november óta járt előkészítőre, nem hülye gyerek, sőt, még a végén emelni is fogja a suli nívóját :D :D :D

de komolyan, mirkó megszokta a termet, a társakat, mindent, nem szívesen emelném ki ebből a már megszokott közegből. de két hét múlva kiderül.

ha nem veszik fel, éhségsztrájkot kezdek az iskola előtt :)

következő fontos dolog: az úszóiskolából kaptam 2 hete egy levelet. a lényeg az, h szeretnének egy professzionális kis csoportot összerakni a szakemberek szeme által tehetségesnek ítélt gyerekekből. ezeket a kölyköket kiemelnék a mostani csoportjukból és elkezdenének velük egy speciális versenyzőnevelést. egyelőre heti 2, szeptembertől heti 5 edzéssel.

mirkó is beletartozik a reményteli csapatba az edzők szerint.

igenám, de maki nem akar úszni.

nemhogy hetente minden nap, de hetente 2x sem.

pedig én is látom, h nagyon jó úszó lenne, megvan hozzá a testalkata, a mozgáskoordinációja. csak épp a lelkesedés hiányzik.

kérdés (bár már nem, de két hete még az volt számomra), h erőltessem-e az úszást, mert én úgy gondolom, h az a jó, vagy hagyjam meg a fiamnak a választási lehetőséget.

mert ő focizni akar.

d. hamar el is intézte neki, (persze, naná, a focista örül, h a fia a nyomdokaiba lép..khm...) és mirkó 2 hete dunaharasztin edz.

mint már említettem, kapus szeretne lenni.

heti 3 edzés. de ő menne akár 5x is, ha lehetne.

a döntés: focizzon, ha azt szeretne.

beláttam, h azért, mert én 10 évesen, 5 és fél évnyi úszás, majd egy pár nemmegnyert verseny után feladtam az úszást, nem szabad a fiamra erőltetni az én beteljesületlen vágyaimat.

persze az uszi marad, heti 1x, egyrészt, mert úszni kell. punktum.

másrészt meg isten tudja, mi lesz a focival. kell egy kis egérút :)

de addig is, legyen kapus, ha az a vágya...

állatkert sztornó

2011-03-31T14:58:00.001+02:00

az ovis csoport ma állatkertbe ment. maki egy hete készült rá, nagyon várta már. erre éjszaka kitaccsolt.

hajnali 4.

a már szokásos ágynemű húzás, gyerektakarítás, etc.

azért megadtam a sanszot megint, hátha csak megfeküdte a gyomrát a vacsora, és reggelre kutya baja, én úgyis dolgozni kell menjek.

reggel fél8-kor újabb adag hányás mirkó részéről, és itt eldőlt. én betelefonáltam, h nem tudok menni dolgozni, mirkóval pedig közöltem, h nincs állatkert.

szegénykén elpityeredte magát... annyira szeretett volna menni. de jól döntöttem, h itthon maradt, mert a délelőtt folyamán még 3x hányt, bár már csak azt a pár korty teát, amit elszürcsölt. de elég ramaty állapotban leledzett a gyerekem. délig csak feküdt a kanapén. néha a lavór fölé hajolt, kijött, aminek jönnie kellett, majd héderelt tovább.

most délutánra már kezd magához térni, linivel (aki egyelőre -lekopogom- tünetmentes és ő állatkertezett is délelőtt az ovival) játszanak.

mindenesetre most hosszú hétvégéje lesz a kölyköknek, holnap egyiket sem viszem oviba.

szószátyár

2011-03-29T13:34:00.001+02:00

tegnap du. a gyerekekért menvén az egyik óvónénink az udvaron megállított, és elmondta, h linikével vigyázni kell.

merthogy bárki is jön, akár ismerős szülő, akár nem, ő mindenkivel szóba elegyedik és csak beszél,beszél,beszél. elmondja, h a családunkban kit hogy hívnak, ha esetleg nem tudná az illető. elmeséli, ki hol dolgozik, mit csinál, ésígytovább. mindent kitereget a családunkról vadidegeneknek.

én nagyon röhögtem, aztán mondtam az óvónéninek, h hála az égnek semmi rejtegetnivalónk nincs, nem titkolózunk, linda semmi olyat nem tud kikotyogni, amit egyébként ne vállalnánk

viszont az biztos, h ha egyszer az életben lesz olyan, azt a lányomnak egy szóval sem említem. :D

noel vol 3.

2011-03-29T13:27:00.000+02:00

keresztfiunk 3 éves lett, ezt megünneplendő a szülők, azaz a nándiék csaptak egy kis gyerekzsúrt, ami nagyon jó volt. a kölykök játszottak egy csomót, mi felnőttek ettünk/ittunk/jólmulattunk.

(apropó ettünk: a háziak nem bízták a véletlenre a dolgot, négy akkkkkora pizzát rendeltek, ami egy regimentnek is elég lett volna. első ránézésre. aztán kiderült, h csak látványra volt olyan gigantikus mennyiség. mivel finom volt, majdnem mind elfogyott.)

tavaszodik

2011-03-22T12:38:00.002+01:00

ennek az egyik legalapvetőbb jele, h kiszabadultunk a szabad ég alá.

például nagyapával focizni.
*

maki véresen komolyan veszi mostanában ezt a focidolgot. persze apjának nem kis szerepe van ebben... khm... van sípcsontvédője, sportszája, kapus kesztyűje, ezek régebb óta, és most kapott egy igazi, stoplis pumát is. és kitalálta, h ő focizni akar járni, és kapus lesz.

hozzátenném, h egyelőre úgy tűnik az én szubjektív és rettentően hozzáértő szememnek (hihi), h van is érzéke hozzá. olyan jókat vetődik, h csak lesek, h hogy nem töri szét magát.

lehetséges, h bejön a duplagenerációs öröklődés, és a nagyapja (mármint d. apukája) tehetsége makiban landol?!?!

nos, ha olyan sikeres kapus lesz, mint a papa volt, áldásom rá, legyen focista, mit bánom én... :)

(bááár, az én apukám műszaki vénája is fel-felfedezhető mirkóban, úgyhogy még bármi lehet belőle:))

linda meg.... ehh..kitalálta, h ő abbahagyja a táncot (sváb népitánc taksonyban), mert nagyon unalmas (egyébként tényleg ugyanazt táncolják már másfél éve), és ő balettozni akar.

én meg úgy döntöttem, h ha én kötelezővé teszek egy valamit, és ez az úszás, akkor a többi legyen nekik szabadon választott. velem lehet beszélni...

úgyhogy most úgy áll a dolog, h szeptembertől linda balettre fog járni (és tisztában vagyok a lányom testi adottságaival, nem feltétlenül várom el tőle, h ő legyen a 2020/30-as évek aleszja popovája, de a balett, lássuk be, szép tartást ad, szép alakot, meg egyébként is. szép dolog. hagyom a lányom, csinálja csak, ha ez a vágya.)

maki pedig focizni akar járni.

egyelőre időt kértem tőle, mert mostanság elég sűrűek a délutánjaink, makinak 3 különórája van ovi után, ebből az iskola-előkészítő kiesik áprilisban, a beiratkozáskor, a zeneovi májusig van. az úszás marad csak, emellé bejöhet szeptembertől a dob és a foci.

két szögesen ellentétes dolog vonzza a fiamat.

de majd idővel elválik, melyikben lesz jobb, melyikben ügyesebb és egyáltalán, melyikhez lesz nagyobb kedve. mert dönteni kell.

dobos focistát vagy focista dobost nem látott még a világ :)

visszakanyarodván a tavaszhoz: március 15-én a hajógyári szigeti csúzdázóban ünnepeltünk. nándiékkal mentünk, én szingliben, mert apa elutazott aznap stuttgartba.

hét ágra sütött a nap, a játszótér tömve volt, de így is nagyon jól szórakoztunk.

* linda ruhakölteményéhez csak annyit fűznék hozzá, h ő kategorikusan kijelentette, h aranyhaj ruhában jön nagyapához. oké, de alá gatya kell, meg vmi pulcsiféle is, mert akkor még hüvi volt. ez a csodás összeállítás született.... :)

szuri

2011-03-11T10:18:00.001+01:00

mirkónál végre -2 hónapos késéssel- megejtettük a 6 éves oltást.

jó előre bevezettem makinak a dolgot, már két héttel korábban pedzegettem, h legyen ideje rákészülni. ő minden egyes szóbahozatal alkalmával legörbülő szájjal nyafogta, h nem, nem akar oltást kapni. elmondtam neki, h a környezetünkben élő összes 6 éves már megkapta, és láss csodát, mindegyik túlélte.

kicsit sírdogált, amikor a tűt a karjába szúrta a doktor nénink, de egész hamar túltette magát rajta. másnap már tudott úszni is, holott picit fájlalta, de úgy tűnt, nem vészes.

túlélte.

ő is.

egynapos vírus

2011-03-08T11:21:00.000+01:00

örömmel jelentem, h a gyerekeim egy nap alatt lezavarták a hányós vírust. már másnapra kutya bajuk nem volt, sőt.

ellenben én két napra rá elég ramaty lettem, de ügyesen lábon kihordtam, mindenféle vécélátogatás nélkül. még dolgozni is tudtam, bár egyszer csapot-papot-vevőket otthagyva rongyoltam be a klotyóba, h én most kitaccsolok, de kilélegeztem magamból a hányingert. hőemelkedésem persze lett, aznap ki is hagytam a nándéikkal a bulit, inkább aludtam, másnapra már jól is voltam.

öröm az ürömben, h ha már elkapjuk, legalább gyorsba' lezavarjuk a kórságokat.

mosó masa mosodája

2011-02-23T23:17:00.001+01:00

nálam volt ma. megdöntöttem a házi víz- és villanyfogyasztási rekordot ma.

történt ugyanis, h míg apa a főnökeivel jópofizott, mi hármasban a szokásos forgatókönyvet követtük. vacsi utána fürdés, mese, fekvés. kölyköket letettem, kimentem, kicsit olvasgattam még, majd mivel 6-kor kellett (volna) kelnem másnap, letettem magamat is.

11 körül elhaló "anya!" kiáltásra riadtam meg.

ismerem már, annyira ismerem... meg tudom különböztetni a gyerekeimnek azt a fajta anyázását, amikor csak alibiből hívnak. pisilni kell, szomjas vagyok, feküdj mellém, etc.

és tudom, h mikor van gáz.

most az volt.

kirúgtam magam az ágyból, szó szerint rúgtam, mert a telefonom is lerepült az éjjeli szekrénykémről. rongyoltam át a szomszédba.

mirkó összehányta magát, az ágyat, a takaróját, az alvómaciját...

ki a fürdőbe, szájöblítés, átöltözés, ágyhúzás.

apa épp ekkor ért haza, segített a romeltakarításban.
cca. 20 perc múlva újra ágyban voltunk.

akkor még úgy voltam vele, h maki elcsapta a hasát, holnapra semmi baja, mehetne akár oviba is, én meg dolgozni.

hajnali 3.

"anya!"

ez linda volt.

már tudtam, holnap senki nem megy sehova.

déjá vu. lini összehányta az egész ágyát. babát, tentét, párnát, magát, még a hajából is a vacsira megevett tészta darabkáit vadásztam...

ki a a fürdőbe, szájöblítés, átöltözés, ágyhúzás. mint pár órával korábban.

éppen végeztünk, lindu ment vissza az ágyába, én ki a fürdőbe a lepedőről lezuhanyozni a csandázás nagy részét, ne úgy kelljen másnap a mosógépbe raknom, amikoris mirkó kiabált, h megint hánynia kell.

nem, nem értem be időben.

kezdődött az egész előről.

ki a fürdőbe, szájöblítés, átöltözés, ágyhúzás.

mire végeztem, linda másodszorra is kidobta a taccsot, a friss, ropogós, alig pár perccel korábban felhúzott ágyneműre.

újfent, immáron negyedszerre:

ki a fürdőbe, szájöblítés, átöltözés, ágyhúzás......

ekkor, olyan fél4 körül, már csak robotként tettem a dolgom. persze kreatív robotként, mert addigra nem volt tiszta lepedő az ágyaikra, se takaró, úgyhogy maki két plédet kapott, lini meg egy paplanhuzatot lepedő helyett. párnáiktól elbúcsúzhattak, mert mindegyik a szennyesben landolt. elég fapados lett az ágyuk.

végül egy gyors szellőztetés a szobájukban, mert akkorra elég masszív szag lett bent, és 4-kor már aludtam is...

a mérleg:

3 váltás pizsama alsó

4 váltás pizsamafelső

4 lepedő

4 kispárna

4 kispárnahuzat

1 paplan

1 paplanhuzat

6 plüssállat

mind-mind összecsandázva...imádtam... :(

p.s.: mirkó ma jól volt, mondjuk pár szem ropin és egy kis üres rizsen kívül nem is evett mást, de linda még délelőtt kitaccsolt egyszer. azóta -lekopogom- nincs baj. vacsira pirítóst kaptak teával. lini kért egy kis sonkát mellé, maki sajtot.

és most bent van egy lábos az ágyuk mellé készítve, vészhelyzet esetére, mert még nem száradtak meg az ágyneműik...

p.s.2: reggel 9 köröl betelefonáltam az oviba, h ne várjanak minket, az óvónéni, ahogy bemutatkoztam, már mondta is, h ugye hánytak?!? nos, igen. addigra én voltam az ötödik anyuka, aki telefonált, és ki tudja, mennyien jöttek még utánam... szóval tarol nálunk vmi vírus.

fogas helyzet

2011-02-15T10:26:00.000+01:00

már hetek óta figyelem maki fogait: vajon mozog-e már valamelyik??? elvégre is időszerű lenne.

egyelőre semmi.

már viccet is csináltunk belőle, mert minden egyes esti fogmosásnál megkérdezem tőle,ő meg röhögve mondja, h nem.

ám tegnap előtt este felfedeztem valamit.

tudniillik minden sikálás után anyaellenőrzés van. erre akkor szoktunk rá, amikor rájöttem, h nem tökéletes még a fogmosási technikája a gyerekeimnek, és muszáj nekem is megnéznem, vagy ha kell, átkefélnem még egyszer a fogaikat.

naszóval a minap este benézek mirkó szájába, és mit látok?!? először csak hátul mindkét oldalon a hatalmas rózsaszín duzzanatot, majd felfedezek jobbról is, balról is egy-egy kikandikáló hófehér maradandó őrlőfogcsücsköt!!!

elindult a fogváltása! :)

olyan büszke volt magára a kis makim!!! imádom!

farsang

2011-02-14T12:00:00.003+01:00

a megelőző estéket nem sírom vissza.

valóban bejött a jóslat, éjfélig szüttyögtem a tűvel, fonallal, ollóval, egyebekkel. egyik nap 4 órát sikerült aludni, mert másnap reggel 6-ra mentem dolgozni. na, aznap délután belementem kocsival egy másikba, szerencsére csak a vonóhorgának koccantam neki, fél óra múlva egy motorost sikerült majdnem elkaszálnom, 10 centivel egymás orra előtt álltunk meg. és nem ő volt rossz helyen.... akkor azt kívántam, bár ne is lenne farsang :D

a lényeg, h a jelmezek elkészültek, maki denevérszerkója is. azzal is küzdöttem jó darabig, míg felvarrtam a szárnyat a pulcsira, meg a füleket sapira.

kicsit olyan sivatagi róka-fülre emlékeztetnek ezek a denevérfülek, de a fiamnak megfelelt :)

készülődés...

2011-02-07T15:16:00.000+01:00

...a farsangra.

mikor kiderült végre az óvodai farsang dátuma, meginterjúvoltam az aprónépet, ki mi szeretne lenni.

linda: aranyhaj!

mirkó: denevér!

oké. először szóba jött, h a játékboltokban remek jelmezeket lehet kapni, de aztán úgy döntöttem, h lehet, h profibb az a dolog, de a házilag összeeszkábált, anyaésgyermekkéz által készített jelmez mégiscsak jobb. úgyhogy nekiláttam utánajárni, melyiket hogyan fogom megcsinálni.

denevér-ügyben már egész előrehaladott állapotok vannak. vettem makinak egy fekete harisnyát, egy fekete garbót, veszek még egy fekete úszósapkát, és arra fekete kartonból csinálok nagy füleket. plusz szerváltam ma szuper, bőr hatású textilt is, ebből fogom hozzávarrni a szárnyakat a pulcsihoz.

aranyhaj-ügyben nagy volt a szám, h persze, kislányom, aztán rájöttem, h basszus, oké, h egy függönyt be tudok szegni varrógéppel, de egy buggyos ujjú lila selyemruhát tuti nem tudok rittyenteni. a neten viszont 11e-nél kezdődtek az aranyhaj jelmezek. gondoltam akkor inkább vmi lila szoknya lila blúzzal megteszi.

ám ma szembe jött velem egy áruházban a tökéletes aranyhaj ruha, és pont fele annyiért, mint amennyiért eddig láttam. félretettem a készjelmez iránti ellenérzéseimet, és beláttam, h én úgysem tudnék ilyet csinálni, hát megvettem lininek a ruhácskát.

következő kihívás: maga a HAJ!

mert 26 méteres szőke haj nélkül a jelmez egy egyszerű hercegnő-jelmez. semmi extra. attól lesz aranyhaj, h kilométeres a haja.

igenám, de ilyen hosszú paróka nincs.

gondolkodtam napokig, mígnem ráleltem a megoldásra.

vettem egy kötött hajpántot. vettem sárga kötőfonalat és egy horgolótűt. a terv az, h a másfél méteresre vágott fonaldarabokat egyenként felcsomózom a hajpántra, amit lini fejére húzok és kész is a paróka.

elvileg.

gyakorlatilag meg napokon belül kiderül, megy-e a kivitelezés :)

hiánypótlás

2011-02-06T20:09:00.002+01:00

mivel az elmúlt két hétben semmi különös nem történt, sőt, mondhatni uncsi napjaink voltak, egyre-másra jutottak eszembe olyan momentumok, amiket elfelejtettem lejegyezni. például:

mesemondó érem.

az oviban vmikor nov. tájékán volt egy olyan kezdeményezés, h a délutáni alvás előtt nem az óvónéni mesél, hanem az iskolába menők mondanak egy-egy mesét. amikor én erről tudomást szereztem (mirkó révén), akkor már jó pár gyerek túl volt a maga meséjén. ám maki közölte, h ő nem szeretne mesélni. mondtam neki, h ugyan már, vagy 5 mesét tud kívülről, ha nem többet. gyakorlatilag 1 éves kora óta minden áldott este olvasunk mesét neki/nekik.

mirkónak azonban mondhattam bármit, ő kategorikusan kijelentette, h nem mesél.

óvónénivel is beszéltünk erről pár mondatot. mint kiderült, nem kötelező a dolog, ők többször megkérdezték mirkót, h mesélne-e, de egy idő után nem agitálták. viszont jó lenne, ha megpróbálná, mert nem ártana "edzeni" kicsit az iskolára. mert ott meg a táblához kell majd kimenni és beszélni...

morfondíroztam egy sort, majd kitaláltam, h gyakorolunk itthon. este indítványoztam, h az annapetigergőből most maki mondjon el egy mesét. (azért ebből a könyvből, mert egyrészt kedvenc, másrészt-okozatként- szinte kívülről fújják a meséket, harmadrészt a képek segítenek, ha elakad a kölyök).

a fiam nagyon kis szégyenlősen kezdett neki. alig hallhatóan, el-elakadva. láttam, h néha gondolkodik, h hogy is van a szöveg a könyvben. mondtam neki, h nem szóról szóra kell elmondania a történetet, hanem a saját szavaival mesélje el.

napról napra jobban ment. egyre magabiztosabb lett maki, majd dec. közepén hazatért egy "mesemondó éremmel". annapetigergő - add ide! c. meséjét prezentálta a délutáni alváshoz :)

gloria feneke

a madagascar egy örök kedvenc nálunk. egyik este valahogy megint motomoto dala motoszkált a fejemben, azt énekelgettem fogmosáshoz igyekezvén a kölykökkel: az jó, ha nagy, az jó, ha dundi...... az jó, ha kerek....ésígytovább.

már el is felejtettem a vízilovakat, amikor linda mögém kerülve lehúzta a gatyámat, majd megjegyezte:

-anya, neked is jó nagy feneked van, mint gloriának.

itthon. betegen.

2011-01-25T10:59:00.000+01:00

lindus lerobbant a buli másnapjára, így az elmúlt hetet itthon töltötte, ill. amikor én dolgoztam, akkor vagy a mama, vagy nagyapa pesztrálta az aprónépet. és hálás köszönetem ezért, mert így nem kellett táppénzre mennem.

persze folytatódik a dolog, mert múlt vasárnapra maki is betaknyosodott, úgyhogy két napja ketten boldogítanak itthon. mázli, h két pihinapom van éppen, szerdán meg nagyapa lesz megint a bébiszitter, míg dolgozom, aztán csütörtökre talán oviképes állapotba lesznek a pöttömök.

azt meg nem értem, miért nem lehet egy gyermekgyógyszert jó ízűre csinálni... vagy ízetlenre... vagy tudomisén...linda az antibiotikumtól öklendezett, rendes közelharc volt minden egyes adag bevétele. sőt, volt, h annyira undorodott, h 1 perccel a lenyelés után ki is taccsolta a gyógyszert. vacsorával együtt. a szőnyegre. imádok este 9-kor hányást sikálni szőnyegből...

mára hálistennek csak a köhögésre kapott köptetők vannak, azokat bírják gyomorral...

buli

2011-01-24T15:30:00.000+01:00

volt ám itt nálunk egy hatalmas, közös szülinapi parti. bár mirkó bepróbálkozott párszor, h ő külön bulit akar magának, de kategorikusan kijelentettem, h nem fogok egy hét alatt két szülinapot rittyenteni tök ugyanazoknak a meghívottaknak :)

végül maki is beletörődött, összeállítottuk a meghívottak listáját, és nekiálltunk beszerezni a partikellékeket. fiúknak pókemberes és mcqueen-es tányér, pohár, szalvéta, terítő, a lányokra való tekintettel pedig barbie-s és hannah montanas terítékek. (hozzáteszem, linda még sosem látott hannah montanat, nem tudom, miért ragaszkodott annyira ahhoz)

rövid kis képes összefoglaló következik

volt, akit zavart a zaj. vagy épp ő keltette??? :)

volt, aki egy idő után vad oroszlánnak képzelte magát.

volt, aki idő előtt kidőlt, ricsaj ide, ricsaj oda...

voltak nyugodt pillanatok is...

a zenész fia persze csak zenélt...

nem, ő nem a cukrász lánya. csak úgy csinál.

szerelmesek.

a buli vége felé az enyémeim fáradtak, el-elpityeredtek, kisebb-nagyobb sebesülések érték őket, egyre nyafibbak lettek. én ezzel egyenes arányban részegedtem le, ezért olyan széles a vigyorom, az aprónép pityergése ellenére :) (jah, nagy virágos jókedvemben a tortákra fordítva raktam rá a gyertyákat, így aznap este linda 6, mirkó 4 éves lett :))

és nem, az ingem gombja nem direkt van kigombolva. meghíztam.

a margóra: d. közölte, h ez volt az utolsó itthoni szülinapozás. én leszedáltam az érzékeimet egy kisebb adag meggyes rézangyallal, de apa topon volt, és ő úgy ítélte meg, h nagyobb volt a rombolás, mint amennyi szerinte ildomos lett volna...

negyedik

2011-01-20T14:59:00.001+01:00

drága lindusom,

mint tapasztaltad, nem feledkeztünk ám meg a te szülinapodról sem, csak éppen a bulielőkészületek majd utána a romeltakarítás teljesen lefoglalt.
kívánom neked, h maradj mindig ilyen kis cserfes, vagy mondjuk úgy, nagyszájú, talpraesett és IMÁDNIVALÓAN CUKI!
szeretlek, szeretlek, szeretlek, kislánykám!!!

(linónak nem voltak nagy igényei. mikor megkérdeztük múlt héten, mit szeretne szülinapjára, azt mondta, h egy kék plüss tulipánt, egy képet a mirkóról és egy nyakláncot. nos, akkor még csak röhögtünk, nem tudtuk apával, h plüss tulipánt beszerezni lehetetlen, így be kellett érni másfajta virággal.)

az elmúlt egy hónap

2011-01-20T13:45:00.005+01:00

hol is vesztettem el a fonalat?!?! valahol a mikulás környékén... aki persze jött hozzánk is, hozott sok szépet és jót.

egy kicsit visszakanyarodva az adventi naptárhoz, az én két harács-gyerekem egy pár napon bizony szóvá tette, h miért csak egy csoki van a zsebecskében?!?! azt a mindenit! ki a kicsit nem becsüli...!?!?

közeledett a karácsony, a lakást szép lassan feldíszítettük, persze menet közben eltört egy-két dolog, a balek anya-, linda- és mirkókezeknek hála :)

persze maki igaziból nagyon is ügyes, pl. az óvónéniknek és a dadus néniknek is készített egy-egy sk. képeslapot a csokik mellé.

dec. 19-én újból keresztanyu lettem. zoe, akinek a világrajövetelének a császárt megelőző 10 óráját végigasszisztáltam, a keresztlánykám lett.(a képen mellettem a keresztapa, vincenzo)

aztán eljött a karácsony. én előtte még 23-án is dolgoztam, így a hangulatom nem volt valami ünnepi, de mire este 11-re hazaestem, d. már felállította a fát, felhozta a pincéből a díszeket, így neki is állhattunk az angyalkák helyett dolgozni. előrelátóan az ajándékokat már korábban becsomagoltam, minden nap egy párat, gyerekmentes szabad perceimben, és alig győztem dugdosni, h meg ne lássanak akár csak egy kilógó kis masedlit sem a szekrényből.

velük sikerült a titok megtartása, d-vel nem. fél napos keresgélés árán találtam és gyorsan rendeltem is neki egy cd-t, neten, majd a web lapot úgy hagyva elszaladtam az oviba a gyerekekért. mire hazaértünk, apa itthon volt, és fülig érő szájjal kérdezte, h mit akartam én a jack jack cd-vel?!? khm...megvenni. neked.

buktam. olyannyira, h mikor jött másnap a futár, nem is voltam itthon és ő vette át az ajándékát :)

neki is keseredtem. de másnap még egy utolsó ajándékbeszerző körúton voltam a lurdyban, amikor is a parkoló felé sétálva szembe jött velem egy saxoo kirakat, és benne egy kabát, amivel farkasszemet néztem. nem akartam d-nek kabátot venni, de ez megtalált. megvettem. apa mondja mindig, h ő nem megy célirányosan venni magának semmit, hanem hisz benne, h megtalálják a dolgok. na ez most közvetetten találta meg. mert nagyon örült és nagyon tetszett neki! boldogság :)

dec.24. reggel arra keltünk, ha a két gyerkő sutyorog, ahogy belép a nappaliba. nézd, mirkó, meghozták az angyalkák a karácsonyfát!!! és egyebek... annyira jó volt erre ébredni, h a kölykök csillogó szemmel rohannak oda hozzánk és újságolják a nagy hírt! :)

aztán nekiláttunk a vacsora készítésének. d. elkezdte a sütit gyártani, ami a klotyóban landolt, még tészta állapotában. úgyhogy inkább a pulykamell tűzdelését bíztam rá :)

délben át anyósomékhoz, ebéd és ott már akkor ajándékoztunk.

én 3 körül hazarongyoltam, mert addigra apukám és nővérem vártak, nekiláttunk a vacsi fennmaradó részének, a terítésnek és az ajándékok fa alá hordásának.

5 körül befutott a pásztorjátékokról az aprónép apával, megjöttek lassan sanyiék is, a jól megszokott mézeskalácsházikóval, ami nagybátyám szorgos és ügyes keze munkája.

aztán egy gyors mennyből az angyal, és a kölykök neki is estek az ajándékoknak. hol a magukét tépték, hol kikézbesítették a címzettnek :)

aztán mirkó kicsit nekikeseredett. merthogy a jézuska nem hozta meg neki a dobot, amit kért. sajnálkozva mondtam, h a jézuska sem tud minden kívánságot teljesíteni... de a nagyokos fiam kitalálta, h ő azért benézne a gyerekszobába is. ez várta:

BOLDOGSÁÁÁÁÁG!!!!!!!!

innen az este makinak a dobolás jegyében telt. linó meg a csajos elfoglaltságokban lelte örömét, úgy is mint anya kisminkelése:

dec. 26-án a szokásos agárdi látogatás, nagybátyáméknál. ahol is lőttem egy szívemnek nagyon kedves képet. a három sárvári fiú. két nagybátyám között az édesapám.

na meg a dilipók fiam, aki szívószálból készített adó-vevőt magának, így indult a szaloncukorkommandó :D

két ünnep között hol dolgoztam, hol nem. amikor nem, csillagszületiket játszottunk :) linó új hello kitty-s mikrofonjára rákötöttük a hangfalat és énekeltünk. linda volt golf kati (nem, nem elírás, ők így mondták :D ), maki király l. norbi, én meg a veca.

nem én nyertem :)

szilveszter. össznépi banzáj, gyerekekkel. nándi apukájának a szülinapi meglepetéspartijával összevont óév búcsúztató volt, full családok részvételével.

volt ott zenebona, jam-elés, a kölykök baromira élvezték. mi éjfél előtt nem sokkal vittük el a mieinket a mamához, ott koccintottunk velük pontban 12-kor, aztán mi visszamentünk a "felnőttbuliba" , aminek az afterpartija nálunk folytatódott és tartott hajnali 5-ig.

az új év azzal kezdődött, h január 2-án nekiindult sárvárnak a bali, mészáros, varga és weisz család (ill. csonka család, mert mindenki leadta a kölyköket) és 4 napig wellness-eztünk.

ami nagyjából erről szólt:

végül de nem utolsó sorban a mostanában pókembermániássá váló hatévesem szülinapi tortás képe le ne maradjon!

remélem nagyjából minden fontos történést összeszedtem. persze megint le vagyok maradva 2 héttel, de már az is csoda, h ezt a bejegyzést megcsináltam 5 nap alatt :)

p.s.

2011-01-08T18:28:00.002+01:00

amint időm lesz, jön az elmúlt egy hónap zanzásított összefoglalója.

hatodik

2011-01-08T17:07:00.004+01:00

Édes drága Mirkó fiam,

eljött a 6. születésnapod. Sosem hittem volna, h 6 év ennyire gyorsan elrepülhet. Szinte még az orromban érzem a babaszagod, amit úúúúúgy imádtam!

Pikkpakk eljött az első születésnapod is, ami után nem sokkal nekiindultál a nagyvilágank, immáron két lábon. Az evés még nem ment szépen, a szülinapi tortádat szanaszét trancsíroztad. Megfogadtam, h a Gundelbe nem viszlek még el...

A második életéved is betöltvén rengeteg foggal, és szépen alakuló beszédkészséggel vártad a hugi érkezését, márha tudtad, miféle nyűg is lesz ez. Azt hiszem, nem sejtetted előre :)

A harmadik szülinapodon már négyesben voltunk, hisz linda is akkoriban közeledett az első szülinapja felé. Hol nyugis, hol vészterhes, hol ereszdelahajam hangulat uralkodott akkoriban itthon, de alapvetően azt gondolom, szereted a húgodat :)

Amikor négy éves lettél, már ovis nagyfiú voltál. Nem mondom, h zökkenőmentes volt az óvodai beilleszkedésed, de szép lassan megbarátkoztál az óvónénikkel, a dadusokkal, lettek kedvenceid, és persze lettek haverok is.

Mire öt éves lettél, egyre csak komolyodtál, és csak lestem, h nem sokra rá már az első szerelem is megtalált.

Ma vagy 6 éves. Alig 9 hónap, és iskolába mész. Hihetetlen, h már itt tartunk. Közhely, de igaz.
És ami még nagyon igaz: örökkön örökké, halálosan és feltétel nélkül szeretlek, Mészáros Mirkó!

Boldog születésnapot Maki!

adventi kérdéskör

2010-12-02T19:11:00.000+01:00

na, megnyugtató, h a kommentekből kitűnik, h a másik verzió is dívik, nem én vagyok egyedül a bénabéla, avagy más felfogásban is működik a dolog :)
mindegy, mostmár így marad, anya teszi a meglepiket.

balekanya

2010-11-30T14:41:00.001+01:00

én akkora egy hülye vagyok. de komolyan!

én abban a hitben nőttem fel, h télapó és jézuska van.

ebben nevelem a saját gyermekeimet is. és igen, idén is megírtuk a jézuskának a kívánságlistát, várják a mikulást, etc.

vettem két adventi kalendáriumot is, olyan nagy, zsebes fajtát, amit gondoltam, majd én jól megtömök mindenféle aprósággal, és ők naponta kiüríthetnek egy zsebet.

na, én ezt közöltem is velük. már elő is vettem, meg is mutattam a nagy, filcből készült naptárakat.

balek.

merthogy elvileg ennek úgy kéne működnie, h az angyalkák minden nap az aktuális zsebecskébe rejtik a meglepetést.

NEM PEDIG ANYA!!!!

ehh....

kösz, timi, h felvilágosítottál, akaratod ellenére, csak kicsit későn :D :D :D

tánci

2010-11-30T14:34:00.000+01:00

múlt pénteken ismét fellépése volt lindusnak, most a taksonyi műv.házban volt tánctalálkozó vagy miaszösz, erzsébeti, soroksári, haraszti, taksonyi iskolás csoportok léptek fel. és persze kik voltak az elsők?! a taksonyi miniatűr ovisok, azaz a rozmaring csoport :)

fényképezőt elfelejtettem vinni, úgyhogy kép nem készült, viszont itthon annál több. linda tartott egy kis ízelítőt, ami szép lassan átcsapott akrobatikus majd erotikus táncba némi balettes spéttel :D

nem vártuk...

2010-11-30T14:14:00.002+01:00

... mirkó mégis elképesztően teljesített.

vételeztünk* neki egy úszóruhát, h ne fázzon a mély vízben.

ennek örömére az első alkalom, amire apával szinte fogadásokat kötöttünk, h 10-15 vagy 20 percig bírja-e a nagyvízben, maximálisan jól sikerült. ugyanis egyszer csak azt vettük észre, h eltelt a 45 perc, és halad át az egész csoport a maradék 10 percre a kisvízbe játszani.

hogy mi? maki végig bírta?!? azta... :)
sőt, a végén már deszka nélkül is úszott, persze szorosan a part mellett, és meg-megállt pihenni kicsit, de nagyon ügyes volt!

büszkeség!!!!!

*első körben nekem sikerült egy hulla vastag neoprén búvárruhát vennem. amit másnap d. kicserélt, mondván nem gyöngyhalász lesz a fiunk, és abban a szerkóban igen nehéz kartempózni, inkább majd ő megoldja :)

úsznak.

2010-11-23T10:37:00.001+01:00

az elmúlt időszakban éjt nappallá téve dolgoztam. vagy ha nem is, akkor is reggel 5-kor keltem nap nap után, zsinórban, és az olyan napok estéjén már 8-kor csak kóválygok, alig várom, h ágyba kerüljek, nemhogy blogozzak...

egyébként újdonságok vannak ám, attól függetlenül, h nem írtam róluk :)

1/ linda is elkezdte az úszást, szombatonként reggel 9-kor csobban a vízbe a kezdő csoporttal. már 2x volt, eddig mindig d. vitte, mert mindkét alkalommal dolgoztam szombat reggel, és apafej azt mondja, nagyon ügyes a csajszikánk, és ő maga is - elmondása szerint- nagyon élvezi. sőt, az ő olvasatában a dolog úgy fest, h ő már tud úszni. szerinte... :)

2/ mirkó is visszatért a medencébe végre, kaptunk neki is időpontot, őt szerda este 6-kor visszük. sajnos az új hullámos csapat annyira népszerű itt, h mikor kezdeni akartunk szeptemberben, már dugig voltak gyerekkel, csak most szabadult fel egy hely.

na, mondjuk maki esetében volt egy kis gebasz...

ugyanis ő tavaly elérte az 5. szintet. namost elvileg ilyenkor jön a mély víz. szó szerint. csakhogy mirkó nem annyira szeretne a mély vízbe menni. sőt...

a helyzetet nehezítette, h új oktatók is vannak, és csak 2-3 régi maradt. nos, a nagy kavarodásnak az lett a vége, h az új oktatók nem ismerték makit, nem is vitték magukkal a kis vízhez, a régi meg nem figyelt oda a fiamra, aminek az lett a vége, h az üvegfalon kívül én azt láttam, h mirkó egyes egyedül tanácstalanul ácsorog a két medence között, senki nem kérdezi meg tőle, h egyáltalán ki vagy te és mit akarsz, majd a drágám a nagy nemtudommitcsináljakegyedülvagyoksegítség! helyzetben elsírta magát. és továbbra sem szólt hozzá a kutya sem.

na, fogtam linda kezét, felrohantam a galériára, h leszóljak neki, h menjen oda a nagyvízhez, ott várja az oktatója. mire felértünk, maki nem volt sehol.

idegbaj.

lerongyoltunk az öltözőbe, mirkó ott sem volt.

szerencsére összefutottam a krisztivel, aki tavaly tanította, és ő megtalálta a pityergő kisfiamat az öltöző és az úszótér találkozásánál a sarokban.

akkor ők megbeszéltek, h kriszti odaviszi a kisvízbe, és az ottani oktató foglalkozik most vele.

oké.

a nagyvizes oktatónak kb. 20 percbe tellett, míg feltűnt neki, h a fiam nincs ott, és akkor levadászta, átvitte a nagyvízbe. volt izgalom. nálam is. deszkástul együtt betették a fiamat a vízbe, aki legörbülő szájjal, de végig úszta a távot. és még 3x. aztán dederegni kezdett és az oktatóval megbeszélték, h visszamehet a kis vízbe.

később elkaptam még krisztit, h beszéljek vele pár szót. kérdeztem, h mennyire gyakori a "praxisukban", h egy gyerkő sírva ellenkezik a nagyvízbemenetel ellen. azt mondta, h egyáltalán nem egyedi eset mirkó, sok gyerek ódzkodik eleinte, de szép lassan mindenkit összebarátkoztatnak a mély vízzel, csak idő kérdése. és mivel mirkónak kár lenne abbahagyni, mert nagyon ügyes, nehogy elvegyük a kedvét az egésztől, neki az a javaslata, h -ismervén makit- egy másik, türelmesebb és a fiam által már ismert, régi oktatóhoz megpróbálja betenni, (és nagyon sajnálja, h nem ő tud vele foglalkozni idén, és itt teszem hozzá, h amint lehet, és lesz egy luk a krisztinél, azonnal megpróbálom átkérni a fiamat, mert a krisztit szeretnénk visszaaaaaa!!!).

na, a vége az lett, h elintéződött minden. a pannához fog járni mirkó, és kezdetben csak annyit lesz a mély vízben, amennyit bír, ha 10 perc, akkor 10 perc, és mehet át a kicsibe. viszont szép lassan mindig növelik az időtartamot.

tettek közösen egy próbát is. panna, kriszti és mirkó. irány a nagyvíz. megmutatták, hogy másszon be, ha nem akar ugrani, és már miért is akarna?!?! az én fiam?!?! ha nem ér le a lába?!?! ugrik a nyavalya, nem ő :)

és mirkó uszizott egy kicsit a csajok figyelő szemei előtt.

és azt kell mondjam, h büszke vagyok makira! hősiesen vette ezt az akadályt. tudom, h mennyire nem akart a mélybe menni, tudom mennyire utálja a hideg vizet, és tudom, mennyire fél még, ha nem ér le a lába. és rettegtem tőle, h annyira elkámpicsorodik emiatt a kis összevisszaság miatt, h soha többé nem akar majd úszni menni, de -hála krisztinek és pannának- kicsit visszahozták a kedvét, ami 1 perc alatt szállt el az elején.

úgyhogy járunk úszni :)

bénabénabéna!

2010-11-08T13:56:00.000+01:00

elképesztő, h mióta leköltöztünk, olyan szétszórt vagyok, h csuda!

1 hete d-nek odaadtam a bankkártyámat, h vegyen fel pénzt, de rossz kódot mondtam neki, naná, h elnyelte az atm.

rendszeresen nem találom a kocsikulcsomat, a pénztárcámat, néha a fejemet sem. ám a csúcs: szombat este elhagytam végleg a bukszám... persze azért, mert a kocsikulcsot kerestem megint, kipakolván a tatyómat a kocsinál. a kulcs az indítóban volt persze, a tárcám viszont valszeg kiesett az autóból.

az összes kártyámmal (kivéve persze az erste atm-jében pihenőt), pénzzel (ami nem volt sok) és egy csomó fontos egyéb kártyával, papírral. még jó, h az irataimat külön tartom, pont ezért, h ha egyszer elhagyom valamelyiket, legalább a másik legyen meg. úgyhogy a mai délelőttöt a bankfiókokban töltöttem. egyikben új kártyát igényeltem, a másikban a másikat próbáltam levadászni, h mihamarabb visszakapjam.

(a legszebb az egészben, h az elveszett erstés kártyám letiltási díja 13.800 HUF! aszittem, leesem a székről... mennyi?!?! annyi.)

iskolaelőkészítő

2010-11-05T11:15:00.002+01:00

mirkó tegnap megkezdte az egyelőre befutónak tűnő suliban az előkészítőt.

gondoltam beíratom, h megismerkedhessünk magával az iskolával, a leendő tanítónénikkel, úgy egyáltalán, a miliővel. mivel a fiam nem az a gumirugalmas típus, nem árt, ha kap egy kis ízelítőt, h legyen ideje barátkozni a hellyel, az emberekkel, ne legyen teljesen új dolog minden, mert tudom, h a mélyvíz mirkónál nem nyerő.

az előkészítőn több ismerős gyerek is volt, oviból, játszótérről, ez is egy jó pont, mert nem vadidegenek közt kezdi. nála ez is számít.

maki nagyon jókedvűen jött ki a végén, azt mondta, szuperjó volt. megkérdezték, melyik oviból jött, mi a jele, le kellett rajzolni a családot. olyan cuki volt, mondta, h ő magát apa és anya közé rajzolta, de szegény lindának csak a lábam alatt volt hely. remélem ez nem azt jeleni, gyermekpszichológus nyelven, h a fiam szerint lini folyton csak láb alatt van :)

a mostani tanító néni a jövendő németes osztályé lesz, az általunk preferált angolos osztályfőnök februárban kapcsolódik be az előkészítő foglalkozásokba. bízom benne, h elnyeri mirkó tetszését...

mindenesetre a fiam határtalanul boldog volt, amikor közöltem vele, h mostantól csütörtökönként nem zeneoviba, hanem az iskolába megyünk :)

ez meg az

2010-11-02T12:39:00.001+01:00

a szülés:

nagyon fura apa-oldalon lenni. végigcsinálni egy 11 órás vajúdást úgy, h pontosan tudom, h mennyire nagyon fáj, enyhíteni mégsem tudok rajta, max. állok, mint a cövek és engedem, h belém kapaszkodva végigcsináljon egy fájást az anya.vagy épp a fotelben ülve az előttem, labdán nyüglődő patri fülébe sustorgom, h hogy vegye a levegőt. (meg még azt is mondtam neki, h el kellett volna mennünk egy szülésfelkészítőre, mert most csak arra hagyatkozhatom, amit a filmekben láttam :))

egyébként patri egy hős volt, keményen küzdött, én csak asszisztáltam. (indulás előtt hajnali 3-kor d-től megkérdeztem nagy izgalmamban, h "basszus, te végigcsináltad ezt kétszer, mit csináljak most???" ő erre csak annyit nyögött a takaró alól: "engem hagyj aludni, azt csináld... " )

köszi :)

szóval tettem-vettem a szülőszobán, inni vittem, ágyneműt cseréltem, nyákos betéteket hajigáltam a kukába, hánytálat tartottam, öltöztettem, vetkőztettem, betakartam, kitakartam, támasztékként szolgáltam, etc.

és bár mi, pontosabban patri mindent megtett, nagyon nem akart műtétet, a sors közbe szólt. 11 órás küzdelem után a nődokija azt mondta, h ha ilyen lassan tágul, a 36. héten lévő baba nem biztos, h jól bírná, ő nem vár tovább. egy 40 hetes bébinél még kihúzná tovább a dolgot, akár oxitocinnal is, de egy ilyen pici bébinél nem kockáztat, ezzel patri is egyetértett, így mentek is a műtőbe.

de a lényeg, h zoe 2870 g-mal és 48 centivel 13.36-kor egészségesen jött a világra, anyuka jól van, bébi jól van, tündérien csodaszép, és ennyi a lényeg! apa és lánya nagyjából egy időben lépett be magyarország légterébe, mire patri férje megérkezett a klinikára, zoé már fent szuszókált a csecsemős részlegen. (uis fél 12-kor indult a repcsije olaszországból.)

és íme az én csöpp keresztlánykám:

költözés:

mamáék az új házba cuccoltak, mi pedig maradtunk és mint említettem, leköltöztünk a földszintre, h csak az alsó szintet fűtsük, ha már muszáj. bár a távolság, amit meg kellett tenni nem nagy, mégis 3 napig tartott levakarni magunkat, sőt, pl. a kistányérjaimtól még mindig 17 lépcsőfok választ el...

kölykök:

csütörtökön elfelejtődtek.

ott maradtak az oviban. puff neki.

én fél5-ig dolgoztam, anyósomnak szóltam előző nap, h hozza el őket du. és én oda megyek értük 5 körül.

amikor megérkeztem, gyerekek sehol. az oviból telefonáltak éppen, h valaki hazavinné-e a mészárosékat végre?!? :)

kocsiba be, nagy dirrel-durral befutottam az oviba, természetesen az enyémeimen kívül sehol egy gyerek, a dadus nénik már szinte glédában álltak, h hazamehessenek. az én agyam majdnem eldurrant, rettenetesen mérges voltam a mamára, meg d-re is, mert ők beszéltek egymással délután, csak engem nem lehetett elérni telefonon, hisz meló közben nincs nálam, és az öltözőbe térerő sincs, tehát sokszor azt sem látom, h egyáltalán keresett-e valaki. szóval ők ketten nem jutottak el odáig az agyalásban, h el kéne menni a gyerekekért....

viszont az otthagyottak nem méltatlankodtak. felfedezték a szomszédos csoportszoba játékait, elvoltak ők ketten....

másnap fél 4 körül, mikor mentem a gyerekekért, az óvónénink vigyorogva fogadott: "anyuka, még nincs 5 óra, hova ilyen korán?!?"

persze utólag már röhögök az egészen.... de azt a lelkiismeret-furdalást, amit aznap éreztem...?!? ehh

káosz

2010-10-27T18:37:00.000+02:00

mirkófülfájás van, lindabetegség nincs.
költözés a földszintre van, számítógép lent nincs.
bár net van, blogolás még nincs.

türelem... az sincs...

ma szültünk!

2010-10-20T18:25:00.004+02:00

zoe lisa zangrando ma délután 2 körül -a vártnál 1 hónappal korábban- megszületett. anya magzatvízelfolyás utáni 11 órán át tartó heroikus küzdelme sajnos hiábavaló volt, császár lett a vége. pedig mi mindent megpróbáltunk.

részleteket később. én is elfáradtam.... :)

pihis hét

2010-10-18T11:26:00.000+02:00

az elmúlt hetünk nem volt túl zajos... mivel hétvégén linda belázasodott, ugrott az ovi neki. nekem a csomó túlóra miatt a héten csak 2 napot kellett dolgoznom, hétfőn és pénteken, úgyhogy itthon dekkoltam linivel, sőt, ilyenkor ebéd után mirkót is elhozom az oviból.

és bár úgy terveztem, h csütörtökön a kiscsaj már megy oviba, én meg nyugisan eltölthetek egy délelőttöt patrícia barátnőmmel, aki egyébként heteken belül szülni fog, nem sikerült.

linó szerdára rosszabbul lett, láz ugyan nem jött, de úgy köhögött, h aszittem, kiszakad a tüdeje, úgyhogy végülis csak eldobtunk patrinak egy adag lányruhát, ittam egy kávét és már jöttünk is.

érdekesség: ha az égiek és a munkaidőbeosztásom is úgy akarja, akkor én leszek benn a szüléskor a patríciával!! (várhatóan november első heteiben)

a férje, aki olasz, egyrészt lehet, h még nem lesz mo-on, mikor kell, másrészt azt mondta, h nem feltétlenül akarja látni szenvedni a feleségét, meg a vért sem bírja, meg úgy egyáltalán... neki, köszöni szépen, elég, ha a bebugyolált kiscsajt majd a kezébe adják a végén. így én lettem -kvázi- felkérve a szülőszobai teendők ellátására :) és én ennek nagyon-nagyon örülök! a terep ismerős lesz, mert patri dokija is a II. klinikán dolgozik, ahol az én imádott nőgyógyászom, sőt, nekik még a magánrendelőjük is egy helyen van, szóval ott szülünk, ahol én már kétszer megjártam a hadak útját. hazai terep. sima ügy :)

négy a lány

2010-10-08T18:33:00.000+02:00

du. linó és maki a mama szekrényében turkált. /a mama is ott volt, és engedte. csak a rend kedvéért jegyzem meg. elkerülendő azt a félreértést, miszerint a kölykeim nyugodtan belemászhatnak akárki cuccai közé :) / szóval tettek-vettek, és találtak egy ingát.

azon nyomban lecsaptam rá. kiváncsifáncsi anya mit ingáz ki?!? hogy a gyermekeinek fiai vagy lányai lesznek-e és hányan!

azonnal megkértem mirkót, h tartsa a tenyerét.

két lány!

lindut is megkértem.

két lány!

eszerint 4 leány unokánk lesz apával! király! :)

/megjegyzem, linda nem nagyon tudta mozdulatlanul tartani a tenyerét, h semmihez ne érjen, így nála kicsit bizonytalan lett a végeredmény. viszont anyósomon is leteszteltem, és neki megmutatta a két fiút, azaz d-t és a bátyját. na, meglátjuk, bejön-e az én kis jóslatom :D/

szerelem

2010-10-03T23:59:00.006+02:00

egy szimpla hétköznap este. maki az emeletes ágyon fent, linda lent, én mellette. a meseolvasásnak vége, lámpa lekapcsolva. beszélgetés.

linda: képzeld anya, az oviban a sz. nikolett és a mirkó nem engedték, h ott legyek a fa mögött, mikor csókolózni akartak!

én: HE?

linda: ők szerelmesek, és csókolózni akartak, de nem engedték, h lássam.

én: figyi, van, h egyesek szívesebben bújnak el ilyenkor, nem akarják ország-világ előtt csinálni.

linda: de én csókolóznék a martinnal!

én: jó, én meg apával csókolózom bárhol. van, aki nem szégyelli, más meg nem veri nagydobra. különbözőek vagyunk. mellesleg mirkó, ez így volt?

mirkó: igen.

én: szerelmes vagy a nikibe?

mirkó: igen.

én: és a niki is beléd?

mirkó: igen.

én: akkor jó. lindu, hagyd őket békén, oké?!? :)

linda: de..... és itt folytatódott a linda rádió-budapest....

sajnos szó szerint már nem tudom felidézni a dialógust, de a lényege valami ilyesmi volt :D annyira élveztem! :)

tanulságok:

1/ a nők kíváncsiak

2/ a nők pletykásak

3/ a férfiak nem mutatják ki az érzelmeiket

4/ a férfiak nem beszélnek az érzelmeikről

másnap megkérdeztem tőlük az oviban, h csinálhatok-e a szerelmesekről egy közös képet. a "szerelmesek" kifejezés hallatán egyik sem reklamált, sőt, közelebb is húzódtak egymáshoz. gyönyörűek. áldásom rájuk :)

(a fotó közzétételéhez niki-anyuka engedélyét megkaptam.)

táncimanci

2010-10-03T23:35:00.000+02:00

linda színpadra termett. punktum.

szombaton szüreti felvonulás volt taksonyban, és ilyenkor persze a mulatságnak szerves része a kölykök táncbemutatója is. és mivel linó szeptemberben bejelentette, h ő újra szeretne táncra járni, hát járunk már egy ideje, így ott volt a helyünk nekünk is.

nehezített verzió volt ez a felvonulósdi, egyrészt a csöpiknek végiggyalogolni, másrészt nekem. betegen.

egyedül makinak volt könnyű dolga, őt d. felültette egy szekérre, oszt vitték :)

és miért mondom, h linó színpadra termett?

mert türelmesen végigvárta a fellépésük előtti beszédet, miegymást.

mert amikor felsorakoztak, dobott ~~anyának~~ a közönségnek puszit.

mert mosolyogva, fesztelenül csinálta, amit kellett.

mert volt, h a kisebb váltásoknál ő kapcsolt, ő mozdult először. kis ügyesem... :)

mert a szégyenlősség szikrája nélkül vonult ki büszkén meghajolni.

egyszerűen imádom ezt a nőt :)

kripli

2010-10-01T17:09:00.000+02:00

mármint én.

tudom, nem szerves része a blognak az én nyűgöm...de akkoris. rinyálok egy kicsit :(

mostanában egyre gyakrabban fáj már migrénszerűen a fejem. eddig csak a hányingerig fajuló fejfájással küzdöttem, de a hét elején tovább ment a dolog, és egyik éjjel arra keltem, h nem egyszerűen csak hasogat a fejem és hányingerem van, hanem rongyolnom kellett ki a fürdőbe.

másnapra már a torkom is fájt, de még tudtam menni dolgozni, következő napra a torkom tiszta genny lett, a légcsövemet úgy éreztem, mintha gyufaszál átmérőjűre zsugorodott volna, alig kaptam levegőt, és hőemelkedésem lett.

kidőltem.

most köhögök, taknyolok és alig bírok nyelni. csúcs.

az első betegállományom töltöm.

utálok beteg lenni :(

családi hét

2010-10-01T14:48:00.000+02:00

az oviban. hol reggeli/délelőtti, hol délutáni, szülőkkel közös programokkal volt teli ez a hét. volt sportdélután, mesedélelőtt, óriáscsúszda, plakátkészítés, etc. hétfőn és pénteken d. volt a soros, a többi napon én.

nagyon élveztem. szuper jó dolog sztem, h a szülők aktív részesei lehetnek egy kicsit a kölykök ovis életének, belepillanthatunk, miféle játékokkal és hogyan játszanak a gyerekeink, amikor szabad játék van.

a legmókásabb sztem az volt, amikor az óvónéni mesélt egy mesét, a szereplőket a szülők alakították, és néma játékkal kellett nekünk anyukáknak-apukáknak előadni a gyerkők számára.

én a répás mesében szerepeltem, anyókaként, aki fogta apókát, ő a répát és húúúzta, húúúúzta, rácigálta... :D

mi szülők nagyon jól szórakoztunk, ahogy hatan egymást cibáltuk, és ahogy észrevettem, a gyerekek is élvezték, h a dilis apjuk/anyjuk mit művel :)

játék-nem nálam

2010-10-01T12:37:00.002+02:00

hanem andinál.

ha valaki szeretné, h egy profi (és egyik személyes kedvencem) kezei és gépe által csodagyönyörű fotók szülessenek kismamapúpjáról, gyermekéről, családjáról, akkor a legjobb helyen jár nála. és most akár meg is lehet nyerni. persze én szeretném, de az esély mindenkié :)

KATT IDE!

iskolaválasztás

2010-09-22T14:43:00.003+02:00

tudom, tudom, még egy kicsit korainak tűnik, de sajnos kettőt pislantok, és itt lesz a beiratkozás ideje!

egyrészt.

másrészt nem egyszerű a döntés.

d-vel rögtön a téma felhozását követő 2. percben összevesztünk :)

mert szerinte egyértelmű, h a G.A. iskolába adjuk makit. szerintem viszont az egyetlen, ahova tutihullabiztos, h nem iratom, az a G.A. iskola.

szóval így kezdünk neki a tavaszig tartó iskolakeresésnek.

mirkó persze hamar letudta a dolgot. szitu a következő: vmelyik nap kérdezett vmit. én válaszoltam rá, de a felelet újabb miérteket és hogyanokat generált. amikor ott tartottam, h úgy éreztem, nem tudom egy majd' 6 éves szintjén elmagyarázni a dolgot, lezártam az eszmecserét: "majd az iskolában megtanítják, kicsim, ha eljön az ideje."

ekkor a fiam:

- dehát én nem is olyan iskolába fogok járni, mint a márk! (unokatesó, aki egyébként a G.A-ba jár, most 7-be).

- hanem mégis milyenbe, drágám?!?

- hát zeneiskolába!

persze, maki, ott a szerencsés gyerekek megússzák a fizikát, a történelmet, ha szerencséjük van, még a matekot is, mi?!?!

IMÁDOM!

2010-09-21T15:10:00.003+02:00

ha esetleg még nem említettem volna nagy plénum előtt, akkor most megteszem:

IMÁDOM A FÉRJEMET!

bár még nincs névnapom, megkaptam az ajándékot.

előtörténet:

annak idején a 90-es évek eleje felé a swatch hódító útjára indult. nekem akkoriban még nem vettek /nem mertem kérni, mert drága volt/ ilyen órát. viszont a katalógusokat 14-15 éves csillogó szemmel lapozgattam, és gondolatban kiválasztottam, melyik óra kéne nekem a legjobban. persze mindig legalább 5 tetszett.

ám egyszer az egyik újságot lapozgatva rátaláltam egyre. a számomra legtökéletesebbre. erre vágytam, mindennél jobban. a mai napig megvan az a katalógus, amiben EZ az óra van. az az oldal rongyosra van lapozva. akkoriban nem lehetett az enyém. (a hülye kiskamasz petra még oda is írta a lapra, h a világ legjobb órája :D)

később, mikor megengedhettem volna magamnak, kivonták a forgalomból, ugyanis ez egy 93-as modell. fájó szívvel lemondtam róla. érzésem szerint örökre.

eltelt17 év.

d. megtalálta az ominózus katalógust a pincében. és addig ment, amíg végül hollandiából megrendelte nekem a poncho-t. a világ legjobb óráját! :)

nem szégyellem, a visongás után rögtön elbőgtem magam.....

visszaállt...

2010-09-20T11:10:00.000+02:00

...a világrend. maki hazajött!

csütörtökön este már tűűűűkön ülve vártam őket. amikor a nappaliból megláttam nagyapa kocsijának a fényét, rongyoltam is le az udvarra.

a kisfiam is türelmetlen volt már, nem bírta megvárni, míg apukám beáll a kocsival a kertbe, ő kiugrott, és papucsát elhagyva rohant felém. tiszta giccs. márha lassítva képzeljük el :) a fiú vigyorogva ANYA! kiabálással rongyol a vele szembe rohanó, kitárt karú, könnyáztatta arcú, ámde mosolygós jóanyja felé. gyönyörű! :)

olyan érzésem volt, mintha egy évig nem láttam volna. el sem tudom mondani, mit éreztem, amikor a nyakamba ugrott... 12 nap nem a világ, tudom, de nekem már egy örökkévalóságnak tűnt...

azóta minden a régi kerékvágásba került, ma már mentek oviba a kölykök (hozzáteszem, bent is nagyon hiányozhatott az aprónépnek, mert ahogy maki belépett ma reggel a csoportszobába, egész kis siserehad rohant felé kiabálva, örömködve. az én fiam meg félénk, zavart, de boldog mosollyal állt az őt közrefogó 5-6, válláig érő kis ovistársa körül, akik vigyorogva ölelgették. annyira édes volt ez az egész szitu! :)

itthon is helyreállt a rend, napi 5-6 veszekedés, verekedés, kiabálás, békítés/békülés, ez a tesók mérlege. csak a szokásos.

örülünk :)

maki nem nagyon mesél az elmúlt majd' két hetéről, de nagyapa elmondása, és a fotók tanulsága szerint nagyon jól elvoltak. adtak fel palackpostát, csináltak vitorlást vajkrémes dobozból, madárcsapdát állítottak, hajólapátot restauráltak, és még a jó ég tudja, mit csináltak :) a lényeg, h a kisfiam valószínűsíthetően iszonyú jól érezte magát, hisz még arra sem volt ideje a "sok dologtól", hogy a telefonhoz jöjjön, mikor hívtam őket.

ám mindenütt jó, de legjobb, ha itthon van :)

zöldülök...

2010-09-13T10:13:00.000+02:00

említettem úgy egy hete, h maki utónyaralása kapcsán remélhetőleg nem zöldülök bele a hiányába.

nos, már előrehaladottan mohaszínű vagyok.

az első napokban furi volt, h nincs itthon, de nem okozott különösebb gondot.

aztán ahogy telik-múlik az idő, egyre zizibb vagyok. alig több, mint 1 hét telt el, de én már kikészülőfélben vagyok.

lindával egyedül olyan nyugis az élet. túl nyugis :)

ő szót fogad, nem kell könyörögni, h megcsináljon vmit, hiszen nincs, aki elvonja a figyelmét, aki belevigye a hülyeségekbe :) nincs veszekedés, vitatkozás, vinnyogás, verekedés, partner híján, ugye.

nyugis.

valóban.

DE NEKEM MÁR ANNNNNYIRA HIÁNYZIK A FIAM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

igazi nőőő

2010-09-13T10:08:00.000+02:00

én nem terveztem, h linda fülét kilövetem. meg akartam neki hagyni a döntés jogát. annak idején emlékszem, kicsi koromban nem éreztem semmiféle indíttatást, h nekem fülbevalóm legyen. valamikor iskolás koromban döntöttem úgy, h szeretnék. meg akartam hagyni linónak is a döntés jogát.

nos, az én ízig-vérig nő lányom három és fél évesen kijelentette, h ő fülbevalót szeretne.

gondoltam, várhatnánk még egy kicsit, merthát a füllyukasztás kicsit fájdalmas dolog, ráérne nagyobbacskán is átesni rajta. de ő -az egyáltalán nem erőszakos és önfejű lányom :)- addig nyüstölt, heteken át, míg beadtam a derekam, és meghajoltam a döntése előtt. elvégre pontosan ezt akartam. h ő akarja.

pénteken kilövettük a fülét.

linó egy hős.

az első lyuknál meg sem rezzent, a másodiknál kicsit pityergett, de én sokkal nagyon ribillióra számítottam, ehhez képest megúsztuk egy fél perces halk pityergéssel.

azóta ecsetelgetem neki, nem érzékeny, nem piszkálja, minden a legnagyobb rendben.

sőt, már leadta a rendelést is, h ha 4 hét után a mostani fülcit kivehetjük, akkor ő kér majd pillangós fülbevalót is, meg szeretne katicásat, meg holdacskát, meg macist, meg csillag formájút, meg még a jóisten tudja, milyet :)

az eltűnt fiú jelentkezett végre :)

2010-09-09T15:02:00.004+02:00

tegnap végre beszéltem makival! hívtak, h boldog születésnapot kívánjanak nekem. annyira jó volt hallani a hangját! majd' elbőgtem magam.... szentimentális anya... :)

hallhatóan nagyon jól érzi magát kint nagyapával, ott az időjárás kegyes hozzájuk, mert 2 napja a kemping medencéjében uszizhattak is. a tenger hideg ugyan, de a medi jó.

tulajdonképpen jó érzés, h élvezi a fiam az utónyaralást. sokkal rosszabb lenne, ha naponta hívnának, és azt hallgathatnám, h haza akar jönni. úgyhogy megelégszem a ritka csevegéssel is :)

jah, igen, ágicám szavaival élve krisztusi korba léptem tegnap. 33 lettem én...

és az ajándékom? egy csodamasinát kaptam d-től és nővéremtől közösen. a meglepetés nem volt óriási, hiszen én jártam utána, h melyik gépet is szeretném, de örömöm ettől jottányival sem kisebb!

mostantól egy olympus E-450 (+ egy 14-42-es és egy 40-150-es objektív) büszke tulajdonosa vagyok.
a rózsa természetesen a férjuramtól van, a fotó pedig az új masina szülötte.

BOLDOGSÁG!!!!!!!

félgyerek

2010-09-06T15:03:00.000+02:00

lini kicsit felemásan viseli az egyedüllétet. láthatóan jó neki, h csak és kizárólag ő van, semmire és senkire nem kell várnia, anya, apa, mama, mindenki csak őt "szolgálja ki"..

viszont 2 napja közölte ebédnél, h ő addig a mirkó helyén ül, amíg maki haza nem jön, este a bátyja helyén ült a kanapén kakaózás közben, és maki ágyában is aludt el. és reggel nem akaródzott neki bemenni az oviba. ilyen nyafka talán csak januárban, a beszoktatáskor volt, akkor is csak alig pár napig. most a dadus néni úgy vitte be a szobába, mert csimpaszkodott a lábamba.

úgy látszik elanyátlanodott...bocs, elmirkótlanodott a drága lány. persze, hisz megszokta, születésétől fogva, h maki ott van mellette. furi lehet neki....

tegnap hívtam egyébként a fiúkat horvátországban. apszi mondta, h a fiam aznap 4 halat fogott! viszont beszélni nem akart velem. mondtam, h majd 3 nap múlva újra telefonálok, addigra talán egy kicsit fogok neki hiányozni és hajlandó beszélni velem :)

12 napi egykeség...

2010-09-04T14:12:00.002+02:00

..ez vár linóra. ugyanis ma hajnalban mirkó elhúzott horvátországba nagyapával és nagybátyámékkal egy kis utónyaralásra. (egészen pontosan d. vitte el őt, mert apukámék már egy hete ott vannak) véletlenül alakult így, egy kisebb családi viszály kapcsán lett a fiam nagyapa útitársa. utóbbi nem akart egyedül menni, előbbi pedig beleegyezett, h lehet ő a pártner :)
nagyon remélem, h az időjárás kegyes lesz hozzájuk, és ott kint nem ez a zimankó uralkodik, mint itthon, és bízom benne, h az én nagyfiam kibírja különösebb nyűg nélkül az apaanyanélküliséget ennyi ideig, valamint fohászkodom, h én ne zöldüljek bele maki hiányába :)

mirkó egyébként várta már az utazást. mivel ez nem egy kis falat neki sem, nekünk sem, már egy hónapja beszélgetünk róla. először maki azt mondta, h nem akar elmenni. linda erre rávágta, h akkor megy ő. khm. ő még pöttöm, őt még nem engedem. később mirkó azt mondta, h két hét sok, ő csak 5 napig akar maradni. oké, rendben, akkor 5 nap után érted megyünk. kis idő múlva: legyen akkor egy hét. jó, kisfiam, akkor 7 nap múlva megyünk érted.

végül az utazás időpontja előtt nem sokkal közölte, h jó lesz az a 12 nap.

ebben valószínűleg sokat segített, h volt ideje megszokni a gondolatot. maki nem az a hűbelebalázs forma. ha váratlan dologgal találja szemben magát, leblokkol. ezért is kezdtük időben a terv adagolását, h legyen ideje megbarátkozni a dologgal.

a többi fontos tényező pedig ezek lehetettek:

1/ kempingben fognak lakni, lakókocsiban, ez már önmagában izgis.

2/ nagyapa már két hete előkészítette a horgászfelszerelést, ismerkedtek a botokkal, ólmokkal, egyebekkel.

3/ nagyapa eszkábált, mit eszkábált, varázsolt egy utánfutót maki bicajára! tök profit ám! vett egy műanyag kosarat, előszedett egy kiszuperált 3 kerekű bicajt a fészerből, némi vascsőhulladékot, és hopp, ezek felhasználásával egy nap alatt kész lett az utánfutó. kipróbáltuk még itthon, remekül szuperál. azzal fognak a kempingben lévő kisboltba menni bevásárolni.

szóval kalandos másfél hét vár most a kisfiamra. tiszta szívből remélem, h nagyon jól fogja magát érezni, és ha ez édesapámon múlik, akkor nem lesz benne hiba! :)

hova nem megyek soha többé bevásárolni?

2010-08-31T20:46:00.002+02:00

a tesco-ba.

egyébként sem nagyon szoktam, de eztán soha. most is azért vetett oda a sors, mert mirkó nyúzott, h vegyünk egy kukát a saját szobájukba, és sem a kikában, sem a jysk-ben, sem a brendonban nem találtunk mindenkinek megfelelőt.

bejárat. szomjas vagyok. coca-cola automata. mellette áll egy 50-60 között megtermett biztonsági őr. kölykök közlik, h ők is szomjasak. de apró alig van nálam, csak egy üdcsire való. tanakodunk, h akkor mit vegyünk, ami mindhármunknak jó. döntünk, cappy. előkaparom a pénzt. bedobni nem tudom, mert a b.őr háttal nekem a bedobó nyílás előtt áll.

én: elnézést, szabad lesz?

b.őr meg sem mozdul. végül nagy sóhajjal tesz jobbvást egy lépést, majd morog a bajsza alatt:

b.őr: eldöntötte végre, h mit akar...?

én: bocsánat, útban voltam talán?!?!?!

b.őr: és én útban voltam talán?

én (csak úgy magam elé mormolva): beszarok. (igen, egy kicsit kigúvadt a szemem, h ennek az embernek meg mi baja velem?!?)

b.őr: érzem.

én: ó, egek... (itt már kezdtem úgy érezni, h ez az ember nem százas.)

b.őr: és hogy beszél a gyerekek előtt?!? szégyellje magát!

én: maga szégyellhetné magát, h mekkora tapintatlan bunkó. (és ekkor már disztingváltam, mert ennél sokkal cikornyásabban is tudtam volna fogalmazni)

b.őr: na, mindjárt hívom is a gyámügyet!

és én ekkor gurgulázó röhögéssel hátat fordítottam neki és behaladtunk szemeteskukát vásárolni.

utoljára.

(bocs hajni :))

linda rádió, budapest

2010-08-31T10:57:00.000+02:00

ezt egy óvónéni mondta a minap... reggel linó megérkezik az oviba, linda rádió, budapest bekapcsol, és onnantól kezdve megy a szöveg, megy a szöveg, megy a szöveg :)

plusz a héten kezdték a beszoktatást az új jövevények, azaz a 3 éves ovikezdő kicsik. az én gyerekeim rögtön be is vállalták az óvónéni/óvóbácsi szerepeket. lindu ugye evidens, h ott fog sertepertélni a kicsik körül, és irányít, ahogy szokott, mirkó csak egy apróság felügyeletét vállalta. közölte ma reggel, h ő meg fogja majd tanítani az alexet (martin öccse, most kezdi az ovit) mindenre.

p.s.: linó szomorkás ám, h martin holnaptól iskolába megy... és akkor most hogy fogok találkozni a szerelmemmel...? :(

nehéz az élet... :)

szabadnap-medvenap

2010-08-24T20:00:00.008+02:00

mivel zsinórban 3 szabinapot kaptam, gondoltam beosztom. egyiket apukámnál töltöttük, másodikat a vasalás oltárán áldoztam fel, a mait pedig a kölyköknek szenteltem. kitaláltam ugyanis hétfő este, h legyen végre egy csakanyanapjuk, szabadnapot kérek nekik is az oviban, és elviszem őket a veresegyházi medvefarmra. felkerekedtünk hát ma délelőtt, egy általam rajzolt kis térképféleséggel, amit a netről másoltam le egy lapra. nem mondom, h simánlazán, de megtaláltuk a célt. oké, az itinerem nem volt tökéletes, mert néha elkalandoztunk, de mentségemre legyen szólva, h nem rendes térképpel indultam.

na meg hát szőke is vagyok.

ennyi.

ahogy megérkeztünk, maki leragadt egy üzemen kívüli kisvonatnál, cca. 10 percnyi könyörgés után elszakadt, vételeztünk a shop-ban két adag macimézet, nem olcsón, aztán fakanálra kaptunk és irány a medvék.
körbejártuk az egész terepet és elcsorgattuk a mackók szájába az összes mézet. a kölykök nagyon élvezték. mármint az én kölykeim.
linda is, egészen addig, amíg az egyik (szerintem) medvelánynak meg nem tetszett linó (szerintem) botrányosan ronda szoknyája, és amikor a lánykám lehajolt a kerítés mellett (szerintem) botor módon, az ízlésficamos (vagy nemes egyszerűséggel kíváncsi) maci el nem kezdte csócsálni a közelében lógó fodrokat.
mivel a túra végén jártunk, én éppen a fényképezőgépemet raktam el, ergo fotó nincs az esetről, sőt, én észre sem vettem, miféle atrocitás érte a lányomat, csak a visításra kaptam ki a fejem a táskámból. az ütő megállt bennem, de csak egy negyed pillanatra, mert mikor eljutott az agyamig, h nem a lányom keze van a kerítésen belüli maciszájban, hanem csak egy szoknyadarab, fulladozó röhögés közepette felvettem a kesztyűt a macival, és elkezdtem én is tépni az anyagot. a sajátos kötélhúzás végén természetesen a szoknya megmenekült, csak egy kisebb medveszájnyi rész hiányzik belőle :)
valamint elhussant a lánykám medveszeretete is. közölte, h ő nem jön ide többet.
uis ez volt a kedvenc szoknyája. a világ (szerintem) legrondább szoknyája. (megnyugtatásként közlöm, h du. mama meg tudta varrni, a pótlást is ügyesen megoldotta.)

(még egy utolsó zárójel: a lányom eléggé furán tudja összeállítani a toalett-jét. a mai: a "csodás" vajszínű, apró piros virágos, fodros romaszoknya, amit tavaly kapott ajándékba vkitől, egy rózsaszín-fehér zsugorpóló, itt már ütik egymást a színek, és egy retroszandál. csodás. de ki vagyok én, h gátat szabjak a fantáziájának és ízlésének?!?! :))))

csajok

2010-08-16T13:45:00.004+02:00

egy, csak egy kutyó maradt talpon e vidéken... mindegyik kölyöknek lett gazdija, csak az ötöske lánybabakutya -akit láttam megszületni- maradt nálunk. nekem titkon ez volt a vágyam, aztán maki és linó is csatlakozott hozzám, innentől kezdve mamát nem kellett sokat győzködni, engedett a nép akaratának, ötöske maradt.
cseri nevet kapta a keresztségben. igen, cseresznye. semmi köze a gyümölcshöz a kutyának, tény, de a cserkó olyan jól hangzik :)
cuki és tündéri és imádnivaló a mi cserink. ő volt a legkisebb a hat bébi közül, mégis egy igazi zabagép. még az anyja elől is eleszi a kaját. és szétrág mindent, ami mozdítható a kertben. találtam már a fűben marcangolt papucsot, rágcsált autós gyerekülés-szivacsot, olajos rongyot... dehát ez a dolga :)

suzy, a lelkiismeretes anyuka nevelgeti, pl. ha cserkó a kapu közelébe megy, az anyja a tappancsával elterelgeti onnan, hisz nem szabad kimenni a kapun. és cseri nem is iparkodik, kifelé, pedig ő még a rács alatt ki is férne, ha nagyon akarna.

anya és lánya. mint két tojás :D (nem is értem, hogy lehetnek ennyire különbözőek...)

nevelés folyik :)

balek bt.

2010-08-12T16:50:00.003+02:00

ezek lennénk mi.
én a munkahelyemen, a kölykök itthon.

1/ hogyan ne használjuk a kis villás emelőt? úgy, h mielőtt ráállunk, nem engedjük le. merthogy -és ezt a munkavédelmi előadáson el is mondták- a guruló állásban hagyott "béka" bizony el is gurul. ha ráállunk, akkor akár alólunk is, minek folyományaként a balek: haránt tartásban homlokkal lefejeli az épp feltenni kívánt raklapot. ez lennék én.

2/ tanuljuk meg a bicaj fékének használatát, különben ezerrel beleszállunk a kerítést szegélyező citromfű bokrokba és a betonon landolunk. ez lenne mirkó.

3/ az emeletes ágy legfelső szintjén ne kezdjünk el szexis (ám de teljességgel felesleges) bikinifelsőt felvenni magunkra, ha közben nagy eséllyel elveszítjük az egyensúlyunkat és lezuhanunk a bátyánk lego tűzoltóságára. ez lenne linda.

az elmúlt hétköznapok

2010-08-03T11:46:00.004+02:00

csak úgy folytak/folynak.
gyerekek oviban, én dolgozom, semmi különös nem történik.
múlt hétvége: apa a kölykökkel le a telekre, sándor familiával együtt. nélkülem. mert én pénteken és szombaton is este 10-ig dolgoztam. hurrá :(
és a mostani hétvégémnek is lőttek, mert ugyanez vár rám, csak pluszban bejön a vasárnap is.
de lesz ez még így sem...

első nap után...

2010-07-27T18:20:00.002+02:00

vége az ovis nyári szünetnek, tegnap elkezdődött.
mivel hétfőn én reggel 6-ra mentem dolgozni, d. 7-kor indult el munkába, mamát kértem meg, h vigye a kölyköket 8 körül, ne kelljen hajnalban beadni őket.
anyósom elmondása szerint minden simán ment reggel, szó nélkül mentek be öltözés után. éljen. (titkon reméltem, h nem lesz nyafi...)
délután, mikor mentem értük, akkor sem panaszkodtak, mintha nem is lett volna 5 hét pihi.
este viszont maki alig vacsizott, nyűgösködött kicsit, a jóéjtpuszi alkalmával viszont úgy éreztem, kicsit meleg. hőmérő a szájba, 37,7 volt. remek.
reggel 38,1.
telefon az oviba, kölykök maradnak itthon. mázli, h ma épp pihinapom volt, nem kellett dolgozni mennem.
lázcsillapítót nem adtam a fiamnak, gondoltam várok, mivé fejlődik a dolog.
nos, visszafejlődött.
délután 4-kor rendelt csak a gyermekorvos, addigra folyamatosan lejjebb és lejjebb ment maki hője, sőt, ebédelt egy jó nagyot, ránézésre is minden oké. a vizsgálat alapján pedig kutya baja. meg is kapta az igazolást, h mehet oviba.

gond csak annyi, h már lemondtam a csüt-pénteki ebédet mindkét gyereknek, mondván úgysem mennek. vissza lehet ezt vajon csinálni?!? holnap kiderül.
ha nem, akkor nem tudom, mihez kezdek. hisz dolgoznom kell...

portugal 2010

2010-07-21T11:43:00.020+02:00

egyébiránt jó volt a nyaralás is :)

annyira lekötött a hazaérkezés utáni monstre mosáspakolássorozat, meg egyéb családon belüli dolgok, na meg a kiskutyik, h eszembe sem jutott élménybeszámolni.
persze nincs sok mondanivalóm, hiszen ez már a sokadik portugál nyaralásunk volt, ebben a két hétben is nagyjából ugyanaz történt, mint a múlt években. a forgatókönyv ugyanaz. de azért címszavakban és képekben (amiket nincs időm szépen elrendezgetni, méretre vágni, elnézést, ha kicsit összevissza lesz.)

aviao (napnyugtakor még nem repültünk, ez most gyönyörű volt)

praia (ami megunhatatlan)

imperial (amiből sosem elég)

lagosta (amiból nem ettem, és rá se nagyon bírok nézni :))

gambas (amit megkóstoltam ugyan, de hidegrázást kaptam)

feira (a helyi "búcsú")

bundas (elvétve, de látni jó portugál seggeket, apa örömére :))

nadador salvador (idén is volt egy jóforma, amott a háttérben, az én örömömre :))

cabo da roca (amerika felfedezéséig a világ végének hitték, azóta megelégszenek azzal, h ez európa legnyugatibb pontja :))

sintra (mi csak a régi mór várromokat néztük meg)

pesca (este 9-10 között kihúzzák a halászok a hálókat és kezdődik a válogatás, mi mehet a piacra)

és mi nem ehető

ponte 25 de Abril (ami mindig lenyűgöz)

és strandolás, pancsolás, némi kirándulás és pihi, pihi, pihi!

VOLT

2010-07-02T14:39:00.007+02:00

amíg az aprónép nagyapáéknál "nyaralt", addig beosztottam a napjaimat: dolgoztam, mostamvasaltampakoltam (hisz ma este utazunk), harmadrészt pedig csüt. este (ingrid, nándiék, erik, mi) leruccantunk sopronba.

miatta.
csak miatta.
billy ISTEN idol.

elmondhatatlan katarzisélmény legelöl állni, a színpadtól 5 méterre tombolni, a szemébe nézni, majdnemmegérinteni, mikor lejön!!! (csak azért majdnem, mert a gitta teljesen kisajátította magának a pasi kezeit :))

imádom.
imádom.
imádom!

(p.s.: ennyire jó dolgom volt sopron felé a kisbuszban. talpmasszázs by apafej.)

mirkó és a foci, avagy makó és jeruzsálem :)

2010-06-23T10:56:00.001+02:00

a fiúk vmelyik este együtt néztek egy vb meccset.
apa félhangosan kommentálja:
-les.
mirkó:
- mit lesett??

linda

2010-06-23T10:54:00.001+02:00

- anya, képzeld, van úszáson egy kisfiú, akit úgy hívnak, h bázzeg olivér!
- nem bezzeg olivér véletlenül?
- én úgy mondom, h bázzeg!
és röhög. kajánul.
tudja, a kis taknyos, h mit mond :)

zoknievő mosógép

2010-06-22T14:51:00.002+02:00

ma beadta a kulcsot a mosógépem.
az istenért nem akart centrifugázni, pedighát mosnivaló akadt bőven, lásd az alább részletezett tegnap éjjeli eseményeket.
mirkópaplan a gépben, a gép teli vízzel.
ám mielőtt elkezdtem volna azon agyalni, h honnan veszünk fölösleges soktízezret egy új mosógépre, felhívtam apukámat. ő az, aki ilyen és hasonló esetekben mindig tudja a megoldást. vagy megcsinálja, megszereli, vagy elmondja, mit csináljak.
ez történt most is. akadt egy mentőötlete.
valszeg eldugult a szűrő.
elmagyarázta nekem, h mit és hol keressek a mosógépen, mit és hogyan tekerjek, mit és hogyan csináljak.
és lőn!
végül egy kissé áthajlítgatott gemkapocs segítségével kipiszkáltam a kb. 8 mm átmérőjű csövecskéből sok, általam beazonosíthatatlan trutymót, egy hajgumit, valamint egy szétszaggatott mirkózoknit. aminek a párját már hetek óta várom, h előkerüljön valahonnan. (mert általában a fél pár zokniknak záros határidőn belül megkerül a párja nálunk.)
és akkor hopp, a dugulás megszűnt, és azon melegiben elárasztottam a fürdőszobát. hiszen így már szabad utat engedtem a felgyűlt víznek, ami naná, h ömlött és ömlött.... balek...

viszont nem kell sem új mosógép, de még szerelő sem!

rutintalan tízóraicsomagoló

2010-06-22T14:14:00.003+02:00

az lennék én.

de előbb: a kölyköknek bejött ez az úszótáborosdi! délután ugyan kissé nehézkesen sikerült belőlük kiimádkozni az első nap történéseit, már csak azért is, mert többször ellentmondásba került a két gyerekem. mirkó A-t mondott, linda B-t, összevesztek, lecsitítottam őket, aztán linó mondott vmit, amire maki rögtön rávágta, h nem is úgy volt, és megint összekaptak. de legvégül megállapíthattam, h jól érezték magukat, sőt, lindu a vízben is ügyes volt. az oktatója szerint nem félt, bevállalósan ment a -neki- éppen hogy nyakig érő vízbe.
ez az én lányom. gondoltam én.
aztán közölték, h a kisasszony van úgy, h megmakacsolja magát, és amihez nincs kedve, azt nem csinálja.
hoppá. mostmár tuti az én lányom :D
de a lényeg, h jól érezték magukat, és azt mondták, kár, h csak ezen a héten van tábor :)

hajnali fél 2.
d. ébreszt: keljek, és segítsek ágyat húzni, mert mirkó hányt.
kiugrottam a párnák közül, mint egy nyúl, rohantam a fiamhoz a fürdőbe, őt apa istápolta már, mosta a száját, fogát, átöltöztette. rám maki ágya várt.
majdnem kifordultam a szobából, rögtön, miután beléptem... én még ilyet nem láttam.... és nem is éreztem.
lassan 5 és fél éve tarkítják az életem a gyermekeim ilyen-olyan alul avagy felül kikívánkozó változatosabbnál változatosabb produktumai, és eddig különösebb gond nélkül takarítottam a cuccokat, de ez most nekem sok(k) volt. a lepedőn cca. fél méter átmérőjű darabos tócsa, a párnák, a paplan, egy-két plüss állat, a fal....boooááááá....összeszorított fogakkal elkezdtem lehúzni az ágyat.
félidőnél kinyitottam az ablakot, h szellőzzön a szoba.
a vége előtt nem sokkal pedig ki kellett mennem friss levegőt szívni a teraszajtóhoz, mert úgy éreztem, h menten megduplázom a lepedőn terjedő, addig sem kis adagot...
megbuktam.
nem tudtam befejezni a dolgot.
d. mentett meg, aki egy hőőős volt! ő képes volt még egyenként mindent a kádban lezuhanyozni, h nekem másnap reggel, mikor a mosógépbe pakolok, ne legyen megint rókázhatnékom.
hozzáteszem, apa orrán egy csipesz volt :D

a lényeg, h maki ma nem ment uszizni. gondoltam maradjon itthon, figyelgetem, aztán meglátjuk, hogyan tovább. ha vírusos a dolog, folytatódik. ha nem, akkor nem.

és ma megvilágosodtam. (merthogy mirkónak se hőemelkedése, se rossz kedve, se semmije nincs, evett is ebédre egy kevés krumplipürét, és eddig még bent is maradt.)

szóval a titok nyitja a tegnap szendvics, amit csináltam neki. elvileg a táborban úgy kérték, h mivel csak ebéd és uzsonna van, tízórait a szülők csomagoljanak a kölyköknek. ezt meg is tettem. csakhogy mirkó nem délelőtt ette meg a szendóját, mint linda, hanem csak du. 4-kor, mikor jöttek már ki az öltözőből.
namost egy pulyka mortadellás szendvics, ha reggel 7-től du. 4-ig aszalódik egy hátizsákban, ami sok időt egy gyerek vállán/hátán van, tehát testmelegben, még több időt pedig egy full meleg uszodában, akkor könnyen megromolhat. és murphy törvényét újragondolva: ami megromolhat, az meg is romlik.

ergo mirkó gyomorrontást kapott.

konklúzió: tilos romlandó ennivalót csomagolni egy gyereknek, ha előtte nem szólsz neki, h délután már eszébe se jusson megenni.

2010-06-21T13:31:00.008+02:00

na, most, h kicsit kirinyáltam magam, térjünk vissza az aprónépre.

mivel szombaton 10-től kora estig dolgoztam, d. fogta magát és lement a gyerkőkkel a dunára, magukkal csábították a csabáékat is, aki 2 gyerek helyett csak egy bárányhimlős csongival volt jelen, plusz lement a peti is, ott volt a jani, természetesen, így a lányom egyedüli csajként valószínűleg jól érezhette magát :) látom én, h ha így folytatódik, olyan lányzó lesz belőle, aki simán kenterbe veri majd a fiúkat a suliban, lévén pasitársaságban nő fel :)

vasárnap is dolgoztam, így a mira szülinapi bulijára késve érkeztem, aholis egy jókora monoklis linóval találtam szembe magam. kérdeztem d-t, h mégis mi ez a pirosas lilás duzzanat a lányunk szeme alatt?!?!? nos, egy szúnyog. úgy látszik, családunk nőtagjai extraérzékenyek a szemkörnyéki szúnyogcsípésekre. itt emlékeznék meg jómagam 5 évvel ezelőtti dunán elszenvedett szúnyogtámadására, minek következményeként úgy festettem, mint akinek a szemhéja alá gyömöszöltek egy tenisz labdát... linónak viszont nem a szemhéját csípte meg, hanem a szeme alatti részt, így neki ott van bedagadva.
ez persze semmiben nem akadályozza, a partin is jól érezte magát, és ma megkezdték az úszótábort is! (uis mától 5 hét oviszünet.)
múlt héten vételeztem nekik egy-egy közepes méretű hátizsákot, amikért egy vagyont adtam ki, hiába, björn borg az björn borg, viszont ezekbe legalább beférnek az úszócuccaik, a törülköző, tízórai, innivaló, egyebek, és nem szakadnak szét egy hét után. sőt, linó rózsaszín csodáját néha sztem én is kölcsön fogom kérni, annyira szépséges :)

szóval ma reggel 8-kor az uszi előtt gyülekező. ha jól számoltam, 46 gyerek lesz ezen a héten, 5 oktatóra. kicsit húzós.... pláne, h nem csak usziznak, hanem ebédelni és pihizni átmennek egy közeli műv.házba, szóval még sétafika is van a programban, bár nagy főutakat és kereszteződéseket nem érintenek. de remélem vigyáznak rájuk, főként az én pici, hebrencs másodszülöttemre. és bízom abban is, h jól fogják magukat érezni, és nem a semmiért hagytunk ott az uszisoknak majd' 40e ft-ot...
délután 4-re megyek értük (mert persze nem ottalvós a tábor, hanem reggel menős-délután jövős), aztán majd meglátjuk, milyen élményekkel térnek haza az apróságaim.

addig is megyek, és megnézem a portugál meccs második félidejét.
FORCA PORTUGAL!!!!

off - workaholic

2010-06-21T12:43:00.005+02:00

persze nem a magam akaratából. egyszerűen egy új üzlet nyitása maga után vonja azt, h az összes 6 órás dolgozó 8-9-10 órát van bent. én is.
egyébként jól elvagyok, hamar lepörög egy nap, hiszen nincs megállás, pakolás, rakodás, kasszázás, megint pakolás, etc.
a két kezem tele van apró sérülésekkel, hol a sniccerrel hasítok bele az ujjamba, hol egy kartondoboz széle akarja felvágni az ereimet a csuklómon. és a körmeim?!?! töröm őket, mint mókus a mogyorót.
meg úgy egyáltalán...hogy néznek ki a kezeim....?!?
régebben sokszor megjegyeztem magamban, h egyes pénztárosoknak ilyen-olyan áruházban miért olyan igénytelen a kezük?? koszos tenyér, retkes ujjak, töredezett körmök, urambocsá' félig elrepült műkörmök! bbrrrr... :(
na, mostmár tudom, miért.
rosszul vagyok a kezeimtől... most már kaptam kesztyűt, így abban pakolhatok, tehát valamelyest védem az ujjaimat, de a pénztárban a sok áru és pénz fogdosásakor undorító lesz a mancsom. viszont nem mehetek ki 2 vevő után a mosdóba körömkefézni folyton!
boááá...
meg hát egyelőre a munkaidő beosztásom is borzalmas, szívok, mint a legnagyobbak, jövő héten csüt-től vasárnapig minden nap este 10-ig bent leszek. megint nem lesz hétvégém. mint most sem.
de egyelőre nem ugrálok, amíg meg tudjuk oldani a kölykök felvigyázását, addig nem pattogok bent. majd nyaralás után szóvá teszem...
viszont legalább a társaság jó. sokan vagyunk újak, az átlag életkor sztem olyan 35 év körüli, rihegünk-röhögünk néha, amikor épp nem 15 kilós zöldséges rekeszeket emelgetünk, szóval a brigád egyelőre jó.

(p.s.: azért jó, ha az ember a lakhelyéhez irtó közeli üzletben dolgozik, mert boldog-boldogtalan szembe jön vele bevásárlás közben. 4 nap leforgása alatt belefutottam volt iskolatárba, régi és új szomszédba, óvodai dadusnénikbe, dm-dolgozóba, pékséges csajokba, barátnőszülőkbe, haverokba, patikusba, játszótéri anyukákba, ovisszülőtársba, és még sorolhatnám. és a legváltozatosabbak a reakciók. valaki néz hülyén és lesajnálóan, azt kérdezvén: te itt dolgozol?!? , és érzem a hangsúlyon, h nagyon gáz.... más azt mondja, h tök jó ez a hely,és örüljek, h egyáltalán van munkám. )

2010-06-16T21:09:00.007+02:00

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT NAGYAPA!!!!!

nyár van végre!!!

2010-06-10T11:34:00.006+02:00

ezt prezentálandó:

és ha már nyár van, sikerült rábeszélnem makit, h mivel amúgy is elég izzadékony a kobakja, vágjuk már le végre azt a nagy rőzséjét!!! d-vel hónapok óta növesztik, csak amíg apafej reggel megmossa, bezselézi, beállítja, addig egy ovis gyereknek ezt nem lehet megcsinálni... ezáltal a kissé hullámos haja makinak úgy nézett már ki a fején, mint egy építhető playmobil figura levehető haja. úgyhogy egyezséget kötöttünk mirkóval, most, nyár legelején levágom, aztán ősztől megint mehet a növesztés.

és lőn, a kölyökáldás is beköszöntött! kedd reggel még suzy egyben volt, amikor meg hazaértünk, du. fél 6-kor, már 4 kiskutyival volt gazdagabb!
arra figyeltem fel, h vmi fura nyivákolást hallok a kutyaház felől. hát megláttam egy babakutyut kint, magányosan! nosza, beraktam az anyja mellé. azt hittem, h nem fogja az a kis csenevész túlélni a dolgot, de mára ugyanolyan kis erős, mint a másik öt.
igen, ugyanis végül hatan lettek :)
7 óra körül már biztos voltam benne, h marad a 4 kutyus. vártam az állatorvost, a kutyaház előtt a földön ülve, és gyönyörködtem a bébikben.
egyszercsak látom, h vmi furán dudorodik a fekvő suzy feneke alatt. és akkor megláttam egy kis foltos babafejet! láthattam, ahogy megszületik az ötödik!!!! már nem is számítottam egyáltalán több bébire, erre egyik legnagyobb vágyam teljesült, h végignézhettem az egyik megszületését, a feje búbja látványától a magzatmázlenyaláson és köldökzsinórelrágáson át a placentamegevésig. na, ez az utolsó rész mondjuk már annyira nem volt csodás...
aztán még fél óra, és suttyomban kibújt a hatodik szőrgombóc is. azt nem láttam, csak feltűnt, h többen vannak :)
majd jött az állatorvos, suzy kapott antibiotikumot meg méhösszehúzót, aztán nekiálltunk anyósommal kifertőtleníteni a kutyaházat.
szerencse, h suzu ennyire jámbor jószág, mert nem vette különösebben zokon, h én fogom a 6 babáját és kipakolom egyenként a házból. kijött, lefeküdt melléjük, mosás és tiszta rongy betevés után meg visszapakoltam a bébiket.
másnap már nem tetszett annyira neki ez, mert elkezdte visszahordani a kicsiket a házba, elkezdődött a szélmalomharc. én kirakok hármat, ő bevisz egyet, én kirakom, ő beviszi. végül derékig bemásztam a kutyaólba, így suzuki nem fért be mellettem, így ki tudtam pakolni az összes pirinyót, amíg kimosom a házat.

kép készült, de nem nagyon vehető ki abból a nagy szőrkupacból, h melyik kiskutyu hol kezdődik és hol végződik :)

egyébként egységes az alom, mert 4 koromfekete és 2 fekete-fehér foltos van. egy sem hasonlít az anyjára! viszont így nagyjából sejtem, h melyik környékbeli kutya a büszke apa. egy idős néni szokott vele sétálni, sokszor pedig magányosan grasszál. mármint az eb :)
nem mérgelődős, nem morcos a kutyu, és szerencsére nem tacskóméretű, hanem suzy-val nagyjából egy kaliberű a kutyus, úgyhogy nem lesznek amorf testalkatúak a kicsik.

majd 1-2 hét múlva, mikor kinyitják a szemüket, és már lófrálnak a bébik, csinálok egyenként róluk képeket, és ha bárkinek szíve vágya az egyik, akkor csak szóljon nekem, és július 23. után már jöhet is érte!! elvileg 2-nek már van gazdija. az ötödiket, amelyiknek láttam a születését, szívem szerint megtartanám, de ha valakinek ő tetszik meg a legjobban, természetesen szívesen odaadom. (természetesen egy fityinget nem kérünk, csak szeretetet és gondoskodást!!!!)

nagyszülők leszünk...

2010-06-02T14:28:00.003+02:00

már ha suzy cue a lánykánknak tekinthető.
napok óta figyelem a drágát, és most már nyilvánvalóan nem egyszerűen csak duci. pláne, h az elhízástól nem nőnek meg malomkeréknyire a kutyacicik...
hívtam az állatorvosunkat, és igen, ez a kutyaházi ledér nőszemély bekapta a legyet. azokat az infokat kideríteni, h mikor, hol és kivel: mission impossible.
valami rémlik, hogy kb. másfél hónapja egyszer kisurrant a kapun, mikor vki kiállt a kocsival. namost a vemhesség 63-65 nap elvileg, tehát heteken belül várhatóak a kölykök.

ez az igazi zsákbamacska! a környékbeli kóbor ebek bármelyike lehet az apa, szóval a megszületendő kicsik kinézetét illetően a lehetőségek száma nagyjából a végtelenhez közelít.

kér valaki nyár közepén egy lutrikutyust??? :)

(én mindenesetre örülök nagyon ennek a váratlan kölyökáldáshoz. ha már sally-vel nem adatott meg, suzy-val szeretném végigcsinálni az ellést. a kutyadokit kikérdeztem, mit csináljak, ha eljön az idő, úgyhogy résen vagyok, figyelek és tűkön ülve várok. )

felmondok

2010-05-30T22:35:00.006+02:00

elég volt. nem csinálom tovább. már a szervezetem is tiltakozik, elment a hangom. nem telefonképes :)

ez az egyik ok.
a másik, h kaptam egy másik munkát. első ránézésre egyáltalán nem jobb, de megvannak a pozitív oldalai ennek is.
a közelben nyit nem sokára egy lidl. én bizony jelentkeztem oda. péntek du. voltam interjún.

az első kérdése az üzletvezetőnek az volt, h miért?!?! miért akarok én itt dolgozni?!? de ezt olyan hangsúllyal, h tisztán kihallottam belőle, h 6 év bankolás és 1 év rádiózás után mit a jó francot akarok én egy ilyen helyen... gondolom úgy érezte, nem feltétlenül a kvalitásaimnak megfelelő helyen vagyok.
elmondtam neki az igazi okokat, mit titkoljam.
1/ a munkaerő piac manapság olyan, amilyen, a két gyermekes anyukákért nem kapkodnak két kézzel, mikor rajtam kívül még több százezer munkanélküli van.
2/ az, amit most csinálok, a világ legocsmányabb munkája. kockásra ülöm a seggem, cserepesre beszélem a szám, minden nap 6 órában ugyanazt a szöveget mantrázom, miközben ezerszer küldenek el melegebb éghajlatra. sikerélmény nulla. sőt! :((((
3/ az újonnan nyitó üzletük annyira közel van, h szinte átsétálok otthonról, tehát rengeteg időt és benzinköltséget takarítok meg.

a pasi tudomásul vette, úgy tűnt, de később még elmondta, h itt nem csak pénztárosnak kell lenni, hanem bizony nehéz gyümölcsös ládákat is kell pakolni, néha kemény fizikai munka ez. mondtam, h köszönöm, jó kondiban vagyok. aztán még mondott valamit, arra már nem emlékszem, mit, de arra már visszakérdeztem, h most akkor tulajdonképpen ő le akar beszélni erről a munkáról?? azt mondta, h igen! :) legalább őszinte volt :)

a vége az lett, hogy közölte, h nem is kér gondolkodási időt, a mai nap folyamán én vagyok a harmadik, akit úgy vesz fel, h nem vacillál rajta. már adta is az egészségügyi kiskönyvet, az üzemorvos elérhetőségével, h kezdhetem intézni, és ha kész, hívjam, mehetek be aláírni a munkaszerződést, aztán másnaptól kezdhetem egy közeli boltban a betanulást, h mire két hét múlva nyit az új üzlet, mehessek is élesben. viszonlátás.

sikerélmény.
tudom, nem egy hatalmas előrelépés, de az üdülési jogot értékesítő call centerben ülésnél sokkal jobb. változatosabb, emberek között vagyok, a vásárlókkal normálisan kommunikálhatok, ha kedves vagyok, ők viszontkedvesek, nem pedig a halál f****ra kívánnak engem, mint most a telefonban...

aztán apukámmal beszélgettem erről tegnap, és ő nem hogy lehúzott volna, hanem biztatott is. hogy lehet, h egy-két év múlva akár üzletvezető is lehetek. és milyen igaza van!
tovább gondoltam a dolgokat és tényleg!!! mivel nekem nem kereskedelmi végzettségem van, ebben az 'iparágban' a szamárlétrát legalulról kell kezdenem. nincs is ezzel semmi baj. valahol neki kell fogni a dolgoknak. de aztán idővel, ha bizonyítok, és esetleg cégen belül lehet tanfolyamra menni, akár előre is léphetek, sőt, később válthatok is, élelmiszerről bármi másra. a célom az egyik zara bolt üzletvezetője lenni :)))))))))

de addig is andulka leszek. emlékszik még valaki a nők a pult mögött-re? :D (andulka a főcímben 0:43-nál tűnik fel egy pillanatra :))
ma már gyakoroltam is. mivel linóval a betegeskedésünk miatt nem mehettünk vonatozni a fiúkkal, itthon elővettük a játék-pénztárgépet és bevásárlósat játszottunk :D

egy kis morcosság

2010-05-30T22:23:00.004+02:00

ovis sztori.
elöljáróban megjegyzem, h alapvetően tökéletesen elégedett vagyok mind az óvodával, ahova a kölykök járnak, mind az óvónénikkel, dadusokkal, mindenkivel.
de múlt héten kicsit morózus lettem.
történt, h kedden lindának kibicsaklott a bokája. aznap nem nagyon tudott ráállni, adtam neki homeobogyót, este jegeltem, reggelre már tudott sétálni, de kicsit még lassan. szerdán az egész ovi a nemzeti színházhoz ment. héveztek, sétáltak. délután azzal fogadott az egyik óvónénink, h mivel a másnapi program is színházlátogatás, ő nem tudja így magukkal vinni linit, mert aznap egész úton nyafizott, h fáj a lába, mindig lemaradtak a sor végén, nem tudott rendesen menni, cipelni meg nem tudják, etc.
mondtam, h oké, megoldom. max. beviszem a munkahelyemre.
csütörtök reggel kérdeztem a lánykámat, h hogy van a lába. azt mondta, h már csak iciripicirit fáj. sőt, meg is mutatta, h futni is tud. oké, akkor megyünk az oviba, mehet a színházba, nem lesz semmi gond.
a saját óvónéninket még nem találtam bent, de a másik csoportban szóltam, h üzenem, h a lányom lába jól van, szaladni is tud, ezért hoztam ma oviba, mert mehet a többiekkel.
du. megyek értük, saját óvónéninkkel nem tudtam beszélni, mert épp telefonált, nekünk meg rohanni kellett a taksonyi táncfellépésre. ahol, megjegyzem, linda minden gond és lábfájás nélkül végigcsinálta az előadást!
a kocsiban derült ki, mirkó mondta ugyanis, h lindát egyszerűen nem vitték el. átvitték a szomszédos oviba, és leadták az egyik csoportba...
azért azt elmondom, h a "szomszédos ovi" egy épületben van a miénkkel, pár lépés választja csak el a jobb és bal oldalt egy zárt folyosószerűségen, közös a konyha is, sokszor az ügyelet is egybe van vonva a két ovis részlegnek, szóval nem egy vadidegen épület vadidegen emberekkel, de akkoris!!!
morcos voltam, na.

dögrovás

2010-05-30T21:19:00.002+02:00

már régen voltunk betegek. épp ideje volt :(
maki taknyolt egy kicsit egy hete, linó úgyszintén, de semmi komoly. én viszont péntekre őrjítő torokfájással keltem, öltött az orrom, szombatra hőemelkedés, taknyolás, köhögés, de annyira, h úgy éreztem éjjel, h nem kapok levegőt, mert szinte fél milliméteresre szűkült a légcsövem. mikor már a hátam is fájni kezdett, azonnal megnézettem magam anyósommal és elkezdtem szedni az antibiotikumot, mielőtt megint tüdőgyulladásom lesz.
szombaton reggel d. lement a telekre a kölykökkel, én itthon pihegtem, de mire hazajöttek este, linó is lázas lett. éjjel nagyon nyüglődött, reggel is még 38 volt a láza. így a fiúk kettesben mentek a gyermekvasútra gyermeknapozni, mi csajok meg jól itthon maradtunk és felváltva trombitáltunk a zsepibe és köhögtük ki a tüdőnket valamint nagyüzemi mennyiségben ittuk a mézes teát. délutánra én jobban lettem, lindus viszont 38.6-ig meg sem állt :(
úgyhogy linivel holnap megyünk a gyerekorvoshoz, mert anyósom meghallgatta, és mintha a jobb tüdeje már sípolna. elképesztő, h a lányom mennyire fogékony a légúti betegségekre. neki folyton a tüdejére megy mindig minden :(

időhiány

2010-05-26T21:51:00.008+02:00

attttyaúristen, ezt nem hittem volna, h ha egyszer élesben elkezdek dolgozni, ennyire nem lesz időm semmire, legkevésbé a blogra :( a hűtő üres, a mosnivalók halomban, a vasalásra váró cumók himalája méretűre rúgnak.... mondjuk most húzós hetünk volt egyébként is, mert linónak két tácfellépése volt, amit megelőzött 3 próba, makinak 2 úszóedzés, egy vizsga (ami sikerült), aztán zeneoviba beiratkozás, etc., etc. rohangáltunk délutánonként, mint pók a falon...

ehh... bele kell még rázódnom, aztán remélem idővel visszaállok a rendszeresebb írásra, mert most is csak képes beszámolóval jöttem, néhány mondatos kommentekkel.
íme az elmúlt egy hetünk:

az oviban egész héten "családi hét" volt, sok-sok remek játékkal, versennyel, akadálypályával, kreatívkodással, utolsó nap koncerttel. az óvónénik előtt le a kalappal, mert nagyon jó kis hetet kerekítettek gyerekeknek, szülőknek egyaránt, én legalábbis személy szerint baromira élveztem pl. a makival és lindával közös poszterkészítést föld/levegő/tűz/víz témában.

ez pedig az utolsó táncpróbája a minitáncosoknak a pünkösdi fellépés előtt. izgultunk :) én legalábbis. bár csak az időjárás miatt, mert hol zuhogott, hol nem, és még a próbát sem lehetett rendesen megtartani a színpadon a hülye záporok miatt.

ez pedig a fellépés napja. ruckó jól áll, haj befonva (nem én követtem el persze a fonást...), eső esik, de nem baj. majd eláll. fotó szinte alig készült, ami igen, az is pocsék, mert...mert...mert béna vagyok és rossz helyen álltam, ahonnan messze is voltam, rossz szögben is, de annyira szőke vagyok, h nem mentem arrébb :( nem baj, nagyapa levideózta az egészet.
hozzáteszem, lehet, h tőle örököltem a pancserságomat, mert ő meg az unokája helyett hol a saját lábát, hol a hangfalakat videózta le.
:)))

pünkösdi vidámpark taksonyban. egy laza 5 körös dodgem. kaptak öt zsetont, aztán mehetsz, kis fittipaldi!

vasárnapi minimax hajózás. hónapok óta rágták a fülünket, úgyhogy elvittük az aprónépet. összességében nem volt rossz, de lehet, h elég lett volna a gyerekeimnek egy kis sétahajókázás. báááár, linó élvezte az apacuka koncertjét, legalábbis azt a 3 számot, amit végig ült :)
jah, és naná, volt kreatívkodás itt is, méghozzá korona készítés. maki azóta a koronájában grasszál itthon.

a látszat csal, doktor mirkó se nem operál, se nem gipszel, csupán egy lázcsillapító szurit ad és fáslizik. :)

utolsó fellépés ma, a taksonyi bölcsiben a gyereknapon. linda párja, a szemesemálljólpatrik. imádnivaló kölyök. ők ketten zsák és a foltja :D

nos, röviden ennyi. persze voltak a kölyköknek a héten aranyköpéseik, mókás dolgaik, vicces megmozdulásaik, de persze egyet sem jegyeztem fel, így HUSSSS, már el is illantak a memóriámból.
jó lesz, ha kicsit összekapom magam....
most pedig megyek kiteregetni :(
sanyarú nősors...

meló-dia

2010-05-18T14:51:00.003+02:00

azt hiszem megkaparintottam életem (és az emberiség) legbotrányosabb munkáját... le sem írom, mit csinálok, legyen elég annyi, h pénzt keresek, dolgozom, nem pedig mackónadrágban töltöm az időm itthon a gép előtt ülve.
d. cégének a teendőit esténként így is meg tudom csinálni, úgyhogy hétfőtől nem otthonról dolgozó anyuka vagyok, hanem van egy munkahelyem.
addig, amíg nem találok jobbat, csinálom ezt a kulimunkát.
egy fülessel a fejemen.
ma egészen pontosan 100 embert hívtam telefonon. ebből 50 rögtön letette, az első mondatom után, 30 végighallgatott, majd elköszönt, 15-tel pár mondatot is tudtam váltani, 4 már majdnem megvolt, 1 pedig sikerélménnyel zárult. gyönyörűűűű arány :D
de nekem nem büdös a munka, pénz beszél, kutya ugat, fizetnek érte, ráadásul 6 órás meló, tehát du. 2-kor eljövök, sőt, nem a város másik csücskében van, tehát egész hamar hazaérek az oviba a kölykökért.
ez van.

sportnap

2010-05-09T10:54:00.003+02:00

tegnap duatlon versenyt szerveztek itt soroksáron. na, gondoltam egy nagyot és makival beneveztem magunkat a családi futamra. a táv: 400 m futás, 1500 m kerékpár, 200 m futás, felváltva, ill. együtt. én kezdtem a futással, utána mirkó bicajozott és végül együtt futottuk le az utolsó 200 métert.
nos, azt gondoltam, 400 m futás kutyafüle nekem.
ja.
kocogva.
na de izomból?!?!?
200 m-nél azt éreztem, h a tüdőm kezdi megadni magát.
300 m-nél a combizmaim kezdtek kocsonyásodni.
350 m-nél kezdtem szédülni, és ha nem lett volna akkora tömeg és nem lett volna vérciki, én megállok és hanyatt vágom magam, levegő után kapkodva.
de a fiam várt a bringán, h elindulhasson, úgyhogy minden erőmet összeszedve begaloppoztam a depo-ba, emlékeim szerint ötödikként, aztán maki indulhatott is.
míg ő letekerte a -számára- nem piti másfél km-t, addig én az ájulásközeli állapotomból próbáltam visszaimádkozni magam, h mire a fiam beér, legyen bennem még annyi szufla, h becsületből lekocogom vele a maradék kis futótávot :)
nos, a feladatot teljesítettem, igaz, bicebócán, mert az alig 2 hónapja műtött térdem egyik belső szalagja úgy gondolta, h neki ez sok, és úgy meghúzódott, h csillagokat láttam :(
de beértünk.
sokadiknak, de beértünk :)
és én irtó büszke voltam a fiamra, aki annyit tekert, mint még soha, és magához képest nagyon is gyors volt, azzal a kis 16 colos bringájával! sőt, lihegve, pihegve, teli talpon trappolva, hullafáradtan, de nagyon ügyesen végigfutotta velem az utolsó távot is!
dagadt a mellem a büszkeségtől. mirkó miatt!!!!
és örültem annak is, h nem keseredett el, h majdnem utolsók lettünk.
de annak mégjobban, h én egyáltalán túléltem :D
mindig is utáltam futni, sőt, gyűűűűlöltem, és ez jelen időben is igaz... anno az összes edzésen lecsaltam a futásokat. ahhoz képest...én marha...mikre nem vállalkozom.... :)

d. a márkkal indult párban, ők megnyerték, naná.
a férjem úgy fut, mint a gyalogkakukk, hiába, na, a focista az focista :)

a végén a tombolán maki megint nyert, most egy profi kerékpár zárat. a múltkori profi canga mellé. mázlista :)

az elmúlt hét

2010-05-05T10:43:00.008+02:00

- lindónak ingrid levágta a haját. a lánykám egy nyekk nélkül tűrte a negyed órás procedúrát, igazi nő :)

- kiscsajszim kapott egy 14-es bicajt, pótkerekest, nyilván. amivel azt gondoltam, nem lehet elesni. lindának sikerült. kétszer is. vmi isteni sugallattól vezérelve szerencsére indulás előtt mindkétszer ráadtam a bukót, így egy-két könyöktiplivel megúszta a borulásokat. merthogy mindkétszer fejjel landolt, ergo ha nincs a bukósisak, most első fogai sincsenek, de még az orrán bőr sem nagyon...

- anyák napjára egy csodaszépséges tulipáncsokrot kaptam a kölyköktől. a beszerző apa volt, még reggel, de mint mondta, mirkó kikötötte, h csakis tulipánt vehet. figyelmes fickó. tudja, mi a célszemély kedvence :) remélem, majd a feleségére is így fog figyelni :)

- május elsején majálisoztunk egyet délután, majd elmentünk taksonyba, aholis a szezonnyitó este volt a szigeten. és ha már linda a német nemzetiségi tánccsoportban nyomja, hát táncizott is kicsit a noellel a sramlizenére :)

- mirkó pedig beállt a nándi mellé dobolni :)

- aki pedig pancsolni akar nyáron a mediben nagyapánál, az segítsen a takarításban is. nos, a két kölyköm ezt komolyan is gondolta :)